29.:)

Najó. először is ne haragudjatok rám..nem tudom mivan velem mostanában..de nem hogy időm nincs..hanem minden ötletemet elfelejtettem :o. és.most eszembe jutott sokminden,úgyhogy gondoltam leirom nektek..ne haragudjatok. szeretlek titeket. millió-millió pusziiii xx.

Nagyon nagy meglepetésben volt részem. Benyitottam a házba,és megláttam a szeretteimet,a fiúkat,nagyszüleimet..mindenkit..együtt örültek annak,hogy újra itt vagyok. Fel volt ragasztva egy "Üdvözlünk itthon,Bella" felirat a falra. Mindenhol lufik..és az asztalon egy csomó kaja..minden olyan szép volt..és ott voltak azok az emberek akiket nagyon szeretek..és nagyon meghatótdam. A könnyeim eleredtek,de nem érdekelt..egyáltalán nem volt kellemetlen,mert tudtam,hogy azokkal lehetek,akiket szeretek.
- Köszönöm.-nevettem fel.
- Nagyon szivesen.-puszilt bele a hajamba Harry.


Mindenki nagyon jól elvolt,elbeszélgettek..mikor hirtelen valaki betört az ajtón. Egy maszkos csávó volt..
Mindenki megszeppent. Az ember odajött hozzám jó durván,és megragadta a kezem.
- Hova viszi a lányomat?-kiabált apa.
- Pofa be!-orditott az ember.
- Uram..kérem adja vissza.-lépett közbe nagytatám is.
- Meg ne mozduljon vagy lelövöm.-kapott elő egy fegyvert,majd nagyon szorosan a fejemhez nyomta és mindenki egyszerre sikoltott fel.-adják ide a vagyonuk felét. Most!
- Nem.! adja vissza Bellát.
- Hát..erről ne is álmodjanak. Gyere kislány..-ráncigált ki az ajtón,majd a kapun.-ne jöjjenek utánnunk,vagy lövök.-kiabált tovább,a mögöttünk haladó családomhoz.
Belökött egy sötétitett ablakú ajtón,megkötözte a kezem és elindultunk.
Nagyon féltem..azt sem tudtam,hogy mit fogok csinálni. Kétségbeestem. Nagyon féltem,azt se tudtam,hogy mi lesz velem.
Megérkeztünk egy számomra ismeretlen helyre.
- Szálljál már ki cicababa.-ordibált.
- Szállok ne ordibálj.
- Pofa be.
Megragadta a karom és erőszakosan elkezdett húzni.
- Áá..eressz el,te hülye ..ez fáj.-sirtam,mire lekevert nekem egyet.-áá.
- Ne pofázz. Na menj oda be.-kiabált a fülyembe,és beökött egy ajtón.
Nagyon sötét hely volt. Egy pincének nézett ki. Sötét  volt és nagyon hideg.
- Most szépen ide leülsz.-lökött egy sarokba,majd megkötötte a két kezem,és utánna a két lábam.
- Ne..ez nagyon szoros..kérem ne..fáj..nagyon.
- Hallgass.
- Honnan tudja,hogy kivagyok?
- Valaki felbérelt cicám. Na ülj szépen itt,majd benézek.-azzal kiment.
- Ne. Ne hagyjon egyedül kérem szépen..neee.-kiabáltam és a könnyeim patakokban folytak.a szivem hevesen zakatolt. Nagyon fáztam..és féltem. 
*Pár óra múlva*
Vacogva és összekuporodva ültem a sarokba,és továbbra is nagyon féltem. Egyszercsak valaki kinyitotta az ajtót,és bejött.
- Segitség.-kezdtem el nyöszörögni.
- Na mivan? Most nincs itt Harrykéd,hogy megvédjen? Utánnad se jött?
- Zayn?-kérdeztem ledöbbenve.
- Én vagyok. És érdekes,hogy a szerelmes hősöd,most nem keres.
- Honnan tudod?
- Onnan.
- Mért raboltattál el? Hülye vagy te
- Bella cica,te az enyém vagy..nem tudtad?
- Mi vaan?
- Velem jársz.
- Zayn ne hülyéskedj.
- Bizonyitsam be? Igen? Hát jó.-mondta erőszakosan,majd le kapkodta rólam a kötőket.
- Mit csinálsz?-kérdeztem.
- Majd meglátod.
Megcsókolt. Majd a pólómat húzogatta.
- Ezért raboltál el,hogy megerőszakolj? Zayn,nem akarom!! Ereeessz el.
- Nem cicám,nem.
- Zaaaaaaaaaaayn.-ordibáltam,mire aa falhoz lökött.-eressz már eel..ez fááj.
- Igen? Igen,fáj? Hát ez még,hogy fog fájni.-vett elő egy kést. A nyakamhoz szoritotta.
- Zayn ne csináld. Mit akarsz? Kérlek neeee.
Sokáig nézett a szemembe..erőszakosan,majd elengedett.
- Megbánod te még.-mondta,majd kiment,és bezárta a pince ajtaját.
Most nagyon megijedtem. Zayn elrabolt. ZAYN. Akit a barátomnak hittem..pont ő. Te jó ég!
Összekuporodtam és zokogva altattam el magam.

...

Drágasszágaim. Én..én hülye voltam,hogy már napra pontosan...6 napja nem hoztam nektek újat. De ne haragudjatok.:3. kérlek. megigérem,hogy amint van időm..leirom nektek,a kövi részt. szeretleek nagyon titeket. köszi a megértést. puszi xx.

28.:)

Sajnáálom,hogy késéssel jövök..és hozok nektek egy rövid,pocsék részt :( áá nemtudom mi van velem..ne haragudjatok :(..de..de azért,olvassátok szeretettel:D

- Életben van?-kérdezte az az Ashton gyerek.
- Igen. Vagyis,most egy kis komplikáció adódott. De te mit keresel itt?-kérdezte Bella anyukája.
- Hallottam mi történt. Mellette kell lennem.
- Ha már itt vagyok énis és teis..megtudhatom,hogy ki vagy?-kérdeztem.
- Ashton.
- Jól van. Erre énis rá jöttem.
- Bella testvére.
- Mivan?
- Figyelj Harry. Amint tudod,Bella nem a vérszerinti lányunk.
- Igen.
- És ő itt Ashton. A..fiam.
- És Matt? Mi van Mattel? Ő is..?
- Igen. Ashton,már nagyon régen kiköltözött Spanyolországba. Bella nem ismeri. De Ashton végig követte a növekedését.
- Nem fog sokkot kapni megint Bella?
- Nem. Amint jobban lesz,bemegyünk hozzá. És minden rendben lesz.
- Asszonyom.-jött ki egy nővér.-jól van. Azt kérte,hogy küldjem be hozzá Harry-t.
- Bemegyek,és megmondom,hogy vár rá valaki.
Biccentettek,majd lassan besétáltam a kórterembe.
- Szia.-mosolyogtam.
- Szia.-mondta,rekedtes hangon.
- Jobban vagy?
- Igen. Nagyon megijedtem.
- Te meg majdnem a frászt hoztad rám..-nevettem fel.-de a lényeg,hogy most minden rendben. És jól vagy. Valakik szeretnének veled beszélni. Be engedhetem?
- Igen,persze.
*Bella szemszöge*
Pár pillanat múlva be jött hozzám anya és egy barna hajú pasi.
- Szia..sztok.-mondtam.
- Szia kincsem.-simitotta meg az arcom,anya.-ő itt a testvéred,Ashton.
- A mim? De hát,nekem ott van Matthew.
- Kicsikém,mident elmondok,majd a maga idejében. A lényeg,hogy ő is itt van neked, és szeret téged.
- Oké. De..de,most nekem hagyjatok egy kis időt. Egyedül szeretnék lenni.
Kimentek. Elgondolkodtam ezeken a dolgokon. Hogyha van egy Ashton nevezetű testvérem. És nem tudok róla. De itt van Matt. Anyáék elváltak volna? Jajj dehogy,nem lehet ez.
- Hogy érzi magát?-jött be mosolyogva egy nővér.
- Köszönöm,jobban vagyok.
- Nos. A vizsgálatok szerint,minden rendben,úgyhogy haza mehet.-mosolygott továbra is.
- Köszönöm szépen. Behivná kérem Harry-t?
- Persze.


- Szia.-találtam szembe magam ezzel a csodálatos mosollyal.
- Szia. Hazamehetek.
- Hallottam. Végre valahára.
Felnevettünk. Olyan jó,magam mellett tudni egy ilyen csodálatos barátot,mint Harry.
- Köszönöm.
- Mit?
- Mindent. Köszönöm,hogy ezekben a napokban mellettem álltál. Ugyanúgy,mint régen. Soha nem éreztem magam ilyen biztonségban,és..és tudom,hogy te soha nem tennél semmi rosszat.
Mikor kimondtam ezeket a mondatokat,Harry lehajtotta a fejét.
- Rosszat mondtam?
- Nem,dehogyis..de gondolom nem akarsz engem sirni látni.-nevetett,még mindig a földet kémlelve.
- Nézz rám.
Felemelte a fejét,és a könnyei folydogáltak arcán.
- Jajj ne sirj máár.-mentem oda hozzá,majd megöleltem.-ilyen érzelgős csöpögős duma volt?
- Nem. Igenis gyönyörű volt. Szeretlek egyetlenem.
Megcsókolt,majd mikor elváltak ajkaink,bejöttek a többiek is. Segitettek pakolni. Kb. 1O-15 perc múlva elkészültünk,és indultunk is haza. Végre el innen a kórházból.
Mikor hazaértünk,egy kellemes meglepetésben volt részem.

27.:)

Meg is hoztam az új részt,némi késéssel,de annál is nagyobb szeretettel. És roppant mód örülök,hogy nagyon megnőtt a blog nézettsége,és egy kedves olvasó is mindenik résznél komizik:) Ezek nagyon sokat jelentenek számomra. Nagyonszeretemazolvasóimat. :)

*Harry szemszöge*

Zayn kiviharzott a kórházból. Ennyit erről a szemétről. Komolyan,most Bella mellett lenne a helye,erre tessék..
Mindenki elment,és én ragaszkodtam,hogy az éjszakát Bella mellett töltsem. Bementem hozzá. El volt aludva. Szépen csendben odahúztam egy széet az ágya mellé,és csak néztem. Néztem a gyönyörű haját. Az ajkait,a testét..nagyon szép. És én mindigis ilyennek szerettem. Nem érdekel  a többi lány,csak Ő. És ebben teljesen tuti biztos vagyok! Elbamubltam. Hirtelen megszoritotta a kezem.
- Szia!-mosolyogtam.
- Szia.-mondta egy mosoly kiséretében.
- Hogy aludtál?
- Jól. De késő van. Nem mész haza?
- Bennt maradok ma estére veled.
- Komolyan.
- Persze.
- De..nem muszáj.
- Dehogyis nem. Itt maradok,semmi de.
- Köszönöm.-mondta,majd csókért emelte fel a fejét.
- Ne erőltesd magad.-lassan visszahalytottam fejét,majd megcsókoltam.
- Én..elmondhatatlanul hálás vagyok,amiért velem vagy.-pislogott kettőt,majd elkezdett sirni.
- Ne sirj.-töröltem le a könnyeit.
- Ez most egy ilyen szerelmes mesébe illő idilli pillanat.-nevetett fel.-de komolyan..én,nem tudnám elképzelni nélküled az életemet.
- Aranyos vagy. Kicsim,most pihenj le.
- Nem aakarok..veled akarom tölteni az időt.
- Jó,itt vagyok.-nevettem fel.
Megcsókoltam,majd csak csókolóztunk.
- Bella,hoztam egy kis..-szólalt meg valaki.
Odanéztünk és megláttuk Zaynt.
- Hát oké..látom,rá is mászol.
- Zayn kérlek nyugodj meg.-mondtam.
- Nyugodjak meg? Én nyugodjak meg miközben elhiteted vele,hogy a csajod,miközben az enyém.
Az enyém vagy érted? felfogtad? enyééééééééém.-ordibált.
- Zayn menj ki innen.
- Nem megyek sehova! Ne parancsolj. Addig nem megyek,amig Bella nem lesz megint az enyém.
- Elég..-mondta Bella halkan és láttam hogy zokog.
- Mi történt?-kérdeztem.
- Nem értek semmit,nagyon gyenge vagyok,és mindjárt felrobban a fejem..Harry meg fogok halni..
- Zayn fogd be.
- Nem fogom be. Enyém vagy,érted? -szökött neki Bellának és rángatni kezdte.
- Nem..nem..hagyj békén.
- Mi folyik itt?-jöttek be az orvosok.
- Bella az enyém vagy!!!.-ordibált még mindig a képébe. 
A gép,amely a szivritmusát mutatta elkezdett nagyon gyorsan csipogni,Bella csak sirt és a fején kidudorodtak az erek.
- Meghalok. Meghalok.-sirt tovább,majd csak összeesett.
- Menjenek ki! Mindkettenn. Most!-kiáltott a nővér.
Kirohantunk.
- Te teljesen hülye vagy? Normális vagy Zayn? Nem fogod még fel,hogy nem tudja,hogy te vagy a barátja!!! Zayn..azt akarod,hogy meghaljon? Basszus,nem látod milyen gyenge? Alig van valami a fejében. Nagyon rosszul van,és te meg akarod ölni?
- Nekem ne szólj be,oké?

Kirohant,majd becsapta az ajtókat.
Ez pszichopata..komolyan. Na ez nagyon-nagyon durva volt.
A többiek is bejöttek(a srácok,kivéve Zayn,Emily,Matt,Bella szülei),gondolom az orvos szólt nekik.
- Harry mi törént?-kérdezte az anyukája.
- Bella mellett voltam,és hirtelen bejött Zayn..és elkezdett kiabálni,hogy mért vagyok az ő csajával. Elmondott mindent,elmondta,hogy Bella az ő csaja..és,Bella szegény,azt se tudta,mit csináljon. Elkezdett könnyezni és megfájdult a feje,én próbáltam kiküldeni Zaynt,de hajthatatlan volt. 
- Ezt nem hiszem el. Én ezt nem nézném ki belőle.-mondta Emily.
- Megverem..esküszöm megverem. Ha Bellának baja lesz,ez a köcsög nagyon megbánja..-mondta Matt.
Kijött egy nővér.
- Mi van vele?
- Újraélesztettük. de épp,hogy jobbult az állapota,most pont hogy teljesen rossz. Nagy baj keletkezett. Kisebb szivritmus zavara volt. Az emlékezetei is összevissza vannak,pedig minden rendesen épült volna fel.
- Úristen. Megverem azt a hülyét.-kiabált Matt,majd kirohant.
- Matt ne.-ment utánna Emily is.
- Ez nem lehet igaz.-hajtottam le a fejem.


Hirtelen becsapódott a kórház ajtaja és egy barna hajú srác lépett be rajta.
- Ashton?-kérdezte Bella anyukája elég megijedt arccal.

26.:)

*Harry szemszöge*
Besiettem a kórházba Bella mellé. De sajnos nem engedték,hogy megnézzem.
- Nagyon súlyos az állapota. Kérem,most egy darabig ne zaklassák.
- Rendben.
A földet kémleltem,mintha olyan nagyon érdekes lett volna. A könnyeim eleredtek és csak sirtam.   Rájöttem,hogy Bella nélkül nem teljes az életem. Rájöttem arra,hogy nélküle csak egy senki vagyok. Ő mindig segitett nekem mindenben. Mellettem állt mimndenben. És én paraszt voltam..és ott hagytam. Szánalmas vagyok,komolyan.

Felhivtam Zaynt.
- Szia.
- Mivan? Azért hivsz,hogy leorditsd a fejem?-kérdezte.
- Nem..csak Bella kórházban van,és csak gondoltam,szólok.
- Aha. Ne nevettess..miaz hogy kórházba van?
- Elütötte egy autó,és most nincs eszméleténél.
- Most nincs kedvem szórakozni,bocs Harry..-mondta,majd lerakta a telefont.
Hát ezt nem hiszem el? Azt gondolja,hogy én szórakoznék ilyensmivel? Könyörgöm. Ez hülye?

*Pár óra múlva*
- Uram..azt hiszem nagyon rossz hirt kell közölnöm önnel.-jött ki egy orvos.
- Mi történt? Hogy van?
- Meghalt.
- Tesséék?-kerekedtek ki a szemeim.- meghalt? Az nem lehet..Bella..nem hallhatott meg.
Orditozni kezdtem. A könnyeim csak úgy folytak az arcomon...Bella mért halt meg?
Velem kellett volna maradjon! Tényleg.. De.. bele sem merek gondolni,hogy..ez mind csaki miattam történt. Bella miattam halt meg. Jajj ne..csak ezt ne..könyörgök.
Kiabáltam Bella nevét,hátha visszajön..de nem, ő már halott.



- Harry,Harry.-kiabált és rázott fel Emily.
- Mi? Mivan?
- Elaludtál,és gondolom rosszat álmodtál,mert..kiabáltál.
- Bella? Életben van még?
- Igen,persze...az orvos kijött az előbb és mondta,hogy remélhetőleg mindjárt felébresztik.
- Csak álmodtam. Álom volt.-nyugtattam meg magam.
- Jónapot.-jött az orvos.-felébresztettünk,csak van egy aprócska gond.
- Mi?-kérdeztük egyszerre Emilyvel.
- Az,hogy az utóbbi két hónapban történtekre nem fog emlékezni. Szóval..csak azt tudja,ami két hónappal ezelőtt volt.
Felcsillantak a szemeim,ugyanis két hónappal ezelőtt még jártunk..és igy..jóvá tudok tenni mindent. Ezaz.:)
- Most bemehet hozzá egy valaki.
- Én bemegyek. Ugye,megengeded.-néztem Em-re,aki megértően bólintott.
Lassan,remegő lábakkal be mentem a kórterembe,ahol Bella feküdt. Feje be volt kötözve,és egy perfúzióra volt kötve. Ébren volt. Mikor bementem pislogott kettőt,majd elmosolyodott.
- Harry.-mondta lelkesen,majd a hasához kapta a szabad kezét.-áu.
- Sht.-mondtam halkan.-nem szabad túlterhelned magad..nyugalom. 
- Mi történt velem?
- Egy autó elgázólt. De most minden rendbe van. Hogy vagy?
- Fáj.-nézett a hasára.-meg a fejem is hasogat,de minden rendben. Veled?
- Velem is.-mosolyogtam.-most,hogy magadhoz tértél,meg vagyok könnyebbülve.
- A srácok?
- Jól vannak.-sütöttem le a szemem. Remélem,nem törnek elő az emlékei.
- Szeretlek Harry,nagyon.
- Énis téged!
- Uram,kérem mostmár fáradjon ki.-jött be egy nővér.
- Rendben.-felálltam,rámosolyogtam,majd ki akartam menni,de Bella megszólalt.
- Nővér!
- Igen?
- Megenged,hogy megcsókoljam a világ legjobb barátját?
- Persze.-mondta a nővér,majd kifáradt.
Odamentem az ágyához. Megsimogattam a haját,majd megcsókoltam. Lágyan,és gyöngéden. Mikor ajkaink elváltak egymástól,egyfalyta lelkiismeretfurdallás fogott el,mert most elméletileg megcsalja Zaynt velem. De nem mondhattam neki nemet..
- Én..most kiegyek.-mondtam zavartan.
- Rendben. Majd még gyere. Szeretlek.
- Énis szeretlek Bella.

Mikor kiértem Emily egyből besietett hozzá,én meg kimentem az udvarra,hogy szellőzzön a fejem egy kicsit. Sok mindenen elkondolkodtam,majd csak egyszerűen boldogan siettem vissza. Arra már ott voltak a srácok is..és Zayn is. Pont amitől a legjobban féltem..Zayn..
- Látom megjöttetek.
- Annyira sajnálom.-mondta Liam.
- Nagyon megijedtem énis. De Zayn el kell mondanom valamit,Bella nem..
- Hagyj már,be kell mennem hozzá.
Ennyi kellett csak.

*Zayn szemszöge*
- Szia törpillám.
- Szia Zayn.
Odaszaladtam és megcsókoltam,de ő ellökött.
- Te hülye vagy?
- Mivan ?-néztem rá.
- Nekem barátom van.
- Igen.-nevettem fel.-mivel én vagyok a barátod.
- Tessék?
- Nem tudtad?
- Mivan? Hagyjál már..én Harryvel járok és nagyon boldogak vagyunk. Na tünés innen.-mutatott az ajtó fele.
Kimentem..majd egyből kérdőre vontam a Harryt.
- Te barom! Elhitetted vele,hogy jártok,és most nem is akar rólam hallanni! Te hülye vagy ? Minek teszed tönkre az életemet?
- Zayn nyugodj már le. Bella az elmúlt két hónapra nem fog emlékezni..most csak annyit tud,hogy velem jár.
- Harry te egy hülye pöcsfej vagy. Tönkre teszel mindent. De Bella az enyém.-kiabáltam a képébe.
- Mi történik itt ?-lépett közbe az orvos.
- Az,hogy ez a hülye,elhitette a csajommal,hogy járjnak...ugyanis azt állitja ,hogy Bella két hónapra nem fog emlélezni.
- Ez igy igaz..
- Tessék?-fehéredtem ki..

25.:)

Meghoztam nektek ezt a részecskét is,habááár..elég rövid lett..a következő jobb lesz,igérem :o3.

- Figyelj ne hülyéskedj. Ez nem lehet!-vitatkozott Zayn.-nem lehet,hogy apa leszek. Add ide a telefonod.-kapta ki a kezéből a telefont Zayn majd felszaladt a szobába.
*Zayn szemszöge*
Kicsörgött a telefon.
- Hali,szia Doni.
- Zayn vagyok.
- Ó. szia.
- Figyelj,mi az,hogy gyereket vársz? TŐLEM?
- Igaz.
- Nem érdekel. Nem tarthatod meg.
- Te teljesen hülye vagy?-üvöltött Perrie.-dehogy vetetem el a gyereket. Te analfabéta vagy? Nem öletek meg egy bennem növekedő gyereket. Idefigyelj,nincs szükségem rád. Majd egyedül felnevelem. Hagyj békén.-kiabált tovább. lerakta a telefont. Kómótosan lementem a lépcsőn,Doniyahoz vágtam a telefont,megragadtam Bells kezét,majd elindultunk haza,mármint Belláékhoz. Mikor  beértünk a házba,felsiettünk a szobájába. Én nem birom ezt,le kell vezetnem a feszültséget.
*Bella szemszöge*
Beértünk,és Zayn rám veetette magát. Vadul csókolgatott,én meg,valahogy nem tudom miért,de nem hagytam.
- Ne,Zayn..kérlek..ezt,most ne.
Mintha meg se hallotta volna,ráncigálta le rólam a ruhát, a nadrágomat kapcsolta ki,harapdálta a nyakam,ami eléggé fájt.
- Zayn állj le!-mondtam.
- Ssht.
Kibontotta a melltartómat,majd szemügyre vett. Az ő ruhadarabjai is lekerültek. Nem az volt a bajom,hogy nem akarom,csak..csak..én most nem akarok gyereket,és mi lesz,ha velem is ez történik?
- Vége. Állj le. Kérlek.
Megállt. Engem nagyon nagy lelkiismeretfurdallás kapott el..de én ezt nem akartam még.
- Túl korai még.-motyogtam zavartan,miközben a ruháimat kapkodtam magamra.
- Ja. Megértem.-ő is felöltözött,majd kiment a szobámból.
Najó. Sikerült magamra haragitanom. Szánalmas vagyok,komolyan. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Bella,azonnal gyere hozzám. Harry itt van és téged követel. Nagyon rosszul néz ki. Vörös szemei vannak és áááááá Bella siess.
- Mi, mivan? Emily lassabban.
- Gyere máár.
- Jó. megyek..
Felkaptam magamra egy normális göncöt,majd elindultam Emilyhez. Mikor megérkeztem,láttam Harry kocsiját. Ahogy beértem,meg láttam Harryt.
- Bella. Édesem..szivem.-sirt.-letérdelt elém,majd csak zokogott.-bocsáss meg nekem..Igazad volt..komolyan..ne haragudj.
- Harry,mi bajod van?
- Taylor..tényleg csak megfenyegett..de tudom,hogy te melletted kellett döntenem. Bella,ne haragudj,komolyan..én nem akartam. Szakitottam vele..
- És az a bizonyos "titkod"?
- Nem érdekel,ha megtudja mindenki. Én akkor is melletted szeretnék lenni.
Megint megcsörrent a telefonom.
- Igen?-szóltam bele feszültem.
- Szia Bellus.
- Mi? Ki vagy?
- Perrie vagyok,és hallom mostanában Zaynnel vagy el.
- Perrie,igen igen..de most fontos dolgom van,ne haragudj.
- Csak szólok,hogy Zayn a gyerekem apja..és egy boldog családot fogunk alkotni..te nem állhatsz közénk. Szakits vele,mert nem szeretném,ha a gyerekem apa nélül nőne fel.
- Szóval igaz? Gyereket vársz tőle?
- Igen. De ne merészeld megakadályozni ezt.
- Figyelj ide Perrie. Ha Zayn szeret engem,akkor nem fog elhagyni,de most hagylak mert fontosabb dolgom is van a hülyeségeidnél. Letettem és a még mindig előttem térdelő Harryre pillantottam.
- Megtudhatom a titkodat?-néztem rá.
- Majd megtudod,úgyis mindenki erről fog beszélni.
- De kérlek Harry állj már fel.
Megtette,majd a nyakamba borult.
- Ne sirj tovább,figyelj Harry..mit szeretnél.?
Pár pillanatig a földet nézte és csak bámult,aztán megszólalt
- Téged.
- Engem? Neem,Harry figyelj,ehhez nekem sok idő kell amig feldolgozom,különben is,mi az,hogy engem? Nagyon csúnyán megbántottál.
- Bella,tudod,hogy miért voltam vele.
- Igen,és megértem,de nem..ez nem megy..bocsánat.
Megfordultam,majd kirohantam az útra,arra nem gondolva,hogy ott még autók is járnak. Utoljára Harry kiabálását hallottam,hogy álljak meg,mert jön egy autó..de késő volt. 
Ezek után minden ki esett..
_________________________________________________________________________________
*Harry szemszöge*
Amint megláttam azt a hülye autót elkezdtem kiabálni,hogy menjen el onnan,de semmi..meg se hallotta,csak elforditotta a fejét. A kocsi elütötte. Meg se moccant. Te jóég. Eszeveszettül rohantam hozzá. Fejéből vér folyt. Nem lélegzett.. Úr isten..csak ezt ne..könyörgöm..nem halhat meg!!! Bella életben kell maradjon..

24.:)

Korán keltem. Boldog voltam komolyan,de ez hamar el is szállt. Anya szólt,hogy menjek ki az újságért. Kinyitottam az ajtót és rengeteg fotóssal találtam szembe magam.

- Hali,kérlek válaszolnál pár kérdésre?

- Milyen Zayn cajának lenni ?

- Kérlek!

- Pár kérdésre csak!

 Ott álltam lefagyva. Te jó ég! már mindenki tudja?

- Öö..izé,bocs..de,most mennem kell. 

Kirohantam az utcára. Vissza már nem tudtam menni,mert körbeálltak. Csak szaladtam és szaladtam,a paparazzikkal a nyomomban. Gyorsan felhivtam Zaynt. Akivel egy közeli Starbucks-ba találkoztam, felvett a kocsijával és egyenesen a házukig meg sem álltunk.
- Gyere be.-modta Zayn,mikor kiszálltunk.
- Zayn..ez biztos?
- Milrt ne lenne biztos?
- Figyelj,tudják,hogy ide jövök?
- Most mi van? Semmi nem lesz. Elmúltam 18,azt csinálok amihez kedvem van. Nyugi,nem lesz semmi-simitotta meg a vállam-majd,megbarátokzol velük.
- Nem fogok tetszeni nekik Zayn.
- Kicsim,te kinek nem tetszel? Ne hülyéskedj. Te egy tündér vagy,és már meséltem nekik rólad,és nagyon jól fogadták...vagyis..
- Vagyis?-kaptam fel a fejem.
- Semmi. Na gyere.
Bementünk. Nekem meg remegtek a lébaim,a hasam görcsbe rándult. Fú,nagyon izgultam.
- Anya,apa. Megjöttünk.
- Sziasztok.-mosolygott kedvesen az anyukája.
- Heló!-köszönt az apukája is.
Mind a ketten jól megszorongattak, és nagyon jófejnek tűntek. Gondoltam, minden rendben lesz,de akkor még nem találkoztam Zayn húgaival.
- Szia Zayn.-ölelték meg ketten.
- Sziasztok. Ő itt Bella,a barátnőm.
- Szia.-mondták egyszerre közömbösen.-Zayn nem gondolod,hogy elég volt a sok ribancból? Ott van Perrie. Ő mért nem vot jó neked?-oktatta ki azthiszem Doniya.
- Doni. hagyjuk most a veszekedést. Ez az én életem,és azért mert jóba voltál Perrie-vel,azért nem kell Bells-t bántani.
- Zayn ,szerintem is fogd vissza magad.-mondta ezúttal Waliyha.
- Najó,mi most fel megyünk.-mondta Zayn.
Én elképedve bámultam a a testvéreire,majd mikor Zayn megragadta a kezem visszacsöppentem a valóságba,és hát,oké,hogy minden félének elhordtak..de láttam Zayn arcán azt a csalódottságot,és ettől nagyon rosszul éreztem magam.
- Jobb lett volbna,ha nem jövök..Zayn,én meg mondtam.
- Dehogyis,ne is hallgass a hülye testvéreimre. Irigyek,mert te sokkal szebb vagy,mit ők és kész. 
Elpirultam. A földet kémleltem,Zayn magához húzott és megcsókolt. Nem akart elengedni. Aztán hirtelen benyitott Doniya.
- Kopogni luxus bazdmeg?-kiabált Zayn.
- Hát bazdmeg te. Honnan tudjam,hogy itt nyalod-falod a kis háziribancodat?
- Figyelj Doniya. Nem tudom,mit tettem neked,de megtennéd,hogy leszállsz rólam?-kérdeztem.
- Meg. De csak,mert vacsorázni kell jönni. Mondjuk,felőlemm itt is maradhatsz. 
- Nem,ő is jön. És még egy ilyen szerencsétlen beszólás..és nagyon megbánod,hogy a testvérednek szólitottál valaha.
- Jó. bocs.-mondta flegmán.-gyertek zabálni.
- Megyünk nyugodj meg.
Leértünk,leültünk az aztalhoz. Zayn anyukája pont Doniya mellé ültetett.
- Jó étvágyat.-mondták egyszerre a szülők.
Éppen nyúltam sótartóért,mikor hirtelen Doniya is odanyúlt és elkapta előle.
- Oké..mesélj magadról kicsit Bella.-kérlelt Zayn apukája.
- Hát. 18 vagyok,itt lakok nem messze és..
- Ennyit erről.-szakitott félbe Doniya.-apa,holnap nem leszek itthon,valami netes buliról olvastam...elmegyek. Sok pasi lehet majd. Zayn nem jössz teis?
- Szivem megyünk?-nézett rám Zayn.
- Á,mindegy biztos nem lesz olyan jó.-mondta gyorsan  Doniya.
- Amint látod, a nővéred nem szeretné,ha mennénk,úgyhogy természetesen nem akarom zavarni a bulizását,de te mehetsz nyugodtan.-legyintettem.
- Hallottad.-csillogott a csaj szeme.-na akkor megbeszéltük. A csajod könnyen lepattint,biztos megy a szeretőihez.
Na jó,nekem betelt a pohár. Felálltam.
- Elnézést. Köszönöm a vacsorát. Zayn hazavinnél?
- Igen. És kössz szépen Doniya,nagyon rendes vagy. Gondolj csak vissza azokra a naapokra,hetekre amikor szükséged volt valamire és én támogattalak és melletted voltam. Gondolj visszak,hogy mindig számithattál rám,és akkor egy ilyen nap,amikor bemutatom nektek azt a személyt,akit nagyon szeretek,te belekötsz. Nem tudom mi van veled,de nagyot csalódtam benned.

Nekem is nagyon rosszul esett.
- Zayn.-állt fel Doniya.-ne fenyegess engem,jó? Énis tudok egyet s mást.
- Igazán? Na hajrá. Oszd meg velünk,hogyha olyan nagyokos vagy.
- Perrie nagyon jól elmondott mindent. Milyen volt a múlt havi,vagy két havi kis akciód vele?
- Mivan?-tágultak ki a szemei Zaynnek.
- Azt hiszem,tudnod kell,hogy kiszakadt a gumi.-nevetett fel gúnyosan.
- Mi a szar bajod van neked?
- Tegnap beszéltem Perrievel, és mondta,hogy adjam át ezt az üzenetet,mert nem vagy képes beszélni vele..szóval terhes.-vigyorgott.
- Tessék?-Zayn.
- Tessék?-én.
- Tessék.-Zayn szülei.
- Apa leszel.-nevetett gúnyosan Doniya.

sziasztok.:)

Dráágasszágaim.:3 nem új részt,hoztam,hanem annyit szeretnék mondani,hogy szombatig (elméletileg) nem leszek gép közelbe..büntibe vagyok:(. és nem tudok hozni újrészt. most is,csak tizokba vagyok fennt:)) úgyhogy kérlek ne haragudjatok,és igérem,amint visszakapom a gépem és lesz időm hozok nektek újat.:3 vagy szombat délbe-este,vagy vasárnap. megigérem!!:)
Még csak két nap!!:D Azt is megigérem,hogy nagyon nagy meglepetésekben lesz részetek:D váratlan fordulatokkal és eseményekkel. már minden megvan a fejemben. remélem,azért nem  haragszotok most rám. Hamarosan jelentkezem.
Pusziiiiiiiiiiiiiii:)