29.:)

Najó. először is ne haragudjatok rám..nem tudom mivan velem mostanában..de nem hogy időm nincs..hanem minden ötletemet elfelejtettem :o. és.most eszembe jutott sokminden,úgyhogy gondoltam leirom nektek..ne haragudjatok. szeretlek titeket. millió-millió pusziiii xx.

Nagyon nagy meglepetésben volt részem. Benyitottam a házba,és megláttam a szeretteimet,a fiúkat,nagyszüleimet..mindenkit..együtt örültek annak,hogy újra itt vagyok. Fel volt ragasztva egy "Üdvözlünk itthon,Bella" felirat a falra. Mindenhol lufik..és az asztalon egy csomó kaja..minden olyan szép volt..és ott voltak azok az emberek akiket nagyon szeretek..és nagyon meghatótdam. A könnyeim eleredtek,de nem érdekelt..egyáltalán nem volt kellemetlen,mert tudtam,hogy azokkal lehetek,akiket szeretek.
- Köszönöm.-nevettem fel.
- Nagyon szivesen.-puszilt bele a hajamba Harry.


Mindenki nagyon jól elvolt,elbeszélgettek..mikor hirtelen valaki betört az ajtón. Egy maszkos csávó volt..
Mindenki megszeppent. Az ember odajött hozzám jó durván,és megragadta a kezem.
- Hova viszi a lányomat?-kiabált apa.
- Pofa be!-orditott az ember.
- Uram..kérem adja vissza.-lépett közbe nagytatám is.
- Meg ne mozduljon vagy lelövöm.-kapott elő egy fegyvert,majd nagyon szorosan a fejemhez nyomta és mindenki egyszerre sikoltott fel.-adják ide a vagyonuk felét. Most!
- Nem.! adja vissza Bellát.
- Hát..erről ne is álmodjanak. Gyere kislány..-ráncigált ki az ajtón,majd a kapun.-ne jöjjenek utánnunk,vagy lövök.-kiabált tovább,a mögöttünk haladó családomhoz.
Belökött egy sötétitett ablakú ajtón,megkötözte a kezem és elindultunk.
Nagyon féltem..azt sem tudtam,hogy mit fogok csinálni. Kétségbeestem. Nagyon féltem,azt se tudtam,hogy mi lesz velem.
Megérkeztünk egy számomra ismeretlen helyre.
- Szálljál már ki cicababa.-ordibált.
- Szállok ne ordibálj.
- Pofa be.
Megragadta a karom és erőszakosan elkezdett húzni.
- Áá..eressz el,te hülye ..ez fáj.-sirtam,mire lekevert nekem egyet.-áá.
- Ne pofázz. Na menj oda be.-kiabált a fülyembe,és beökött egy ajtón.
Nagyon sötét hely volt. Egy pincének nézett ki. Sötét  volt és nagyon hideg.
- Most szépen ide leülsz.-lökött egy sarokba,majd megkötötte a két kezem,és utánna a két lábam.
- Ne..ez nagyon szoros..kérem ne..fáj..nagyon.
- Hallgass.
- Honnan tudja,hogy kivagyok?
- Valaki felbérelt cicám. Na ülj szépen itt,majd benézek.-azzal kiment.
- Ne. Ne hagyjon egyedül kérem szépen..neee.-kiabáltam és a könnyeim patakokban folytak.a szivem hevesen zakatolt. Nagyon fáztam..és féltem. 
*Pár óra múlva*
Vacogva és összekuporodva ültem a sarokba,és továbbra is nagyon féltem. Egyszercsak valaki kinyitotta az ajtót,és bejött.
- Segitség.-kezdtem el nyöszörögni.
- Na mivan? Most nincs itt Harrykéd,hogy megvédjen? Utánnad se jött?
- Zayn?-kérdeztem ledöbbenve.
- Én vagyok. És érdekes,hogy a szerelmes hősöd,most nem keres.
- Honnan tudod?
- Onnan.
- Mért raboltattál el? Hülye vagy te
- Bella cica,te az enyém vagy..nem tudtad?
- Mi vaan?
- Velem jársz.
- Zayn ne hülyéskedj.
- Bizonyitsam be? Igen? Hát jó.-mondta erőszakosan,majd le kapkodta rólam a kötőket.
- Mit csinálsz?-kérdeztem.
- Majd meglátod.
Megcsókolt. Majd a pólómat húzogatta.
- Ezért raboltál el,hogy megerőszakolj? Zayn,nem akarom!! Ereeessz el.
- Nem cicám,nem.
- Zaaaaaaaaaaayn.-ordibáltam,mire aa falhoz lökött.-eressz már eel..ez fááj.
- Igen? Igen,fáj? Hát ez még,hogy fog fájni.-vett elő egy kést. A nyakamhoz szoritotta.
- Zayn ne csináld. Mit akarsz? Kérlek neeee.
Sokáig nézett a szemembe..erőszakosan,majd elengedett.
- Megbánod te még.-mondta,majd kiment,és bezárta a pince ajtaját.
Most nagyon megijedtem. Zayn elrabolt. ZAYN. Akit a barátomnak hittem..pont ő. Te jó ég!
Összekuporodtam és zokogva altattam el magam.