28.:)

Sajnáálom,hogy késéssel jövök..és hozok nektek egy rövid,pocsék részt :( áá nemtudom mi van velem..ne haragudjatok :(..de..de azért,olvassátok szeretettel:D

- Életben van?-kérdezte az az Ashton gyerek.
- Igen. Vagyis,most egy kis komplikáció adódott. De te mit keresel itt?-kérdezte Bella anyukája.
- Hallottam mi történt. Mellette kell lennem.
- Ha már itt vagyok énis és teis..megtudhatom,hogy ki vagy?-kérdeztem.
- Ashton.
- Jól van. Erre énis rá jöttem.
- Bella testvére.
- Mivan?
- Figyelj Harry. Amint tudod,Bella nem a vérszerinti lányunk.
- Igen.
- És ő itt Ashton. A..fiam.
- És Matt? Mi van Mattel? Ő is..?
- Igen. Ashton,már nagyon régen kiköltözött Spanyolországba. Bella nem ismeri. De Ashton végig követte a növekedését.
- Nem fog sokkot kapni megint Bella?
- Nem. Amint jobban lesz,bemegyünk hozzá. És minden rendben lesz.
- Asszonyom.-jött ki egy nővér.-jól van. Azt kérte,hogy küldjem be hozzá Harry-t.
- Bemegyek,és megmondom,hogy vár rá valaki.
Biccentettek,majd lassan besétáltam a kórterembe.
- Szia.-mosolyogtam.
- Szia.-mondta,rekedtes hangon.
- Jobban vagy?
- Igen. Nagyon megijedtem.
- Te meg majdnem a frászt hoztad rám..-nevettem fel.-de a lényeg,hogy most minden rendben. És jól vagy. Valakik szeretnének veled beszélni. Be engedhetem?
- Igen,persze.
*Bella szemszöge*
Pár pillanat múlva be jött hozzám anya és egy barna hajú pasi.
- Szia..sztok.-mondtam.
- Szia kincsem.-simitotta meg az arcom,anya.-ő itt a testvéred,Ashton.
- A mim? De hát,nekem ott van Matthew.
- Kicsikém,mident elmondok,majd a maga idejében. A lényeg,hogy ő is itt van neked, és szeret téged.
- Oké. De..de,most nekem hagyjatok egy kis időt. Egyedül szeretnék lenni.
Kimentek. Elgondolkodtam ezeken a dolgokon. Hogyha van egy Ashton nevezetű testvérem. És nem tudok róla. De itt van Matt. Anyáék elváltak volna? Jajj dehogy,nem lehet ez.
- Hogy érzi magát?-jött be mosolyogva egy nővér.
- Köszönöm,jobban vagyok.
- Nos. A vizsgálatok szerint,minden rendben,úgyhogy haza mehet.-mosolygott továbra is.
- Köszönöm szépen. Behivná kérem Harry-t?
- Persze.


- Szia.-találtam szembe magam ezzel a csodálatos mosollyal.
- Szia. Hazamehetek.
- Hallottam. Végre valahára.
Felnevettünk. Olyan jó,magam mellett tudni egy ilyen csodálatos barátot,mint Harry.
- Köszönöm.
- Mit?
- Mindent. Köszönöm,hogy ezekben a napokban mellettem álltál. Ugyanúgy,mint régen. Soha nem éreztem magam ilyen biztonségban,és..és tudom,hogy te soha nem tennél semmi rosszat.
Mikor kimondtam ezeket a mondatokat,Harry lehajtotta a fejét.
- Rosszat mondtam?
- Nem,dehogyis..de gondolom nem akarsz engem sirni látni.-nevetett,még mindig a földet kémlelve.
- Nézz rám.
Felemelte a fejét,és a könnyei folydogáltak arcán.
- Jajj ne sirj máár.-mentem oda hozzá,majd megöleltem.-ilyen érzelgős csöpögős duma volt?
- Nem. Igenis gyönyörű volt. Szeretlek egyetlenem.
Megcsókolt,majd mikor elváltak ajkaink,bejöttek a többiek is. Segitettek pakolni. Kb. 1O-15 perc múlva elkészültünk,és indultunk is haza. Végre el innen a kórházból.
Mikor hazaértünk,egy kellemes meglepetésben volt részem.