hali:3

Najó,tiszta szégyen amit veletek csinálok,de egyszerűen nincs időm blogot irni. Nagyon összecsapom a részeket,és elhanyagolom..és sajnálom,de nekem ez igy nem fog menni,úgyhogy arra döntésre jutottam,hogy befejezem a blogot,mert igy nincsen értelme,vagy maximum ha jó nektek,hogy egy héten egy rész van akkor,esetleg úgy folytatom. Visszajelzéseket kérnék..ha nem kapok,akkor hozok egy záró fejezetet és befejezte a blogot.
Minden jót!:)

30.:)

*2 nappal később*
Két napja itt vagyok a hidegben. Viz,étel..nélkül. Fázom. Hideg van nagyon..rettegek.
- Hogyvagy csajszi?-lépett be Zayn.
- Fázok. Éhes,szomjas vagyok. Senki nem tudja,hol vagyok..félek. Szerinted?
- Kiengedhetlek.
- Jó. Engedj ki.-kiabáltam..de szinte alig jött ki hang a torkomon.
- Várj..ez nem megy ingyen.
- Mit akarsz?
- Feküdj le velem.-ajánlotta fel.
- Zayn. Mi van veled..? Én..nem ilyennek ismertelek meg.
- Bells,én leszarom milyennek ismertél meg. Itt maradsz a hidegben,kaja nélkül,vagy..megteszed?
- Nem. Nem vagyok kurva.-kiabáltam.
- Piiip. Rossz válasz. Bocsika,de maradsz.-mondta,majd kiment.

Nagyon megijedtem..tejóég. Hogy lehet ilyen valaki? Tejóég!!!

*Harry szemszöge*
Esküszöm..ezt nem hiszem el..mostmár két napja nincs meg Bella. Mindenhol kerestük. Alig alszom valamit. A rendőrséget is hivtuk...azt mondták keresik,de kevés az információ..úgyhogy sokat nem tudnak tenni. Komolyan,azt se tudom mit tegyek. 
Egy röpke gondolattól vezérelve felhivtam Zaynt.
- Zayn!
- Mivan?
- Bellát elrabolták.-mondtam,mire felnevetett.- Mondom elrabolták. Ebbe mégis mi olyan vicces?
- Én raboltam el.-mondta ki egyszerűen,nekem meg egyszerre leesett egy kő a szivemről..de..ugyanakkor nagyon megijedtem.
- Miaz,hogy te raboltad el? Zayn,ne szórakozz. Minek raboltad el? Egyáltalán hol van?
- Bella az enyém. És ha nem..akkor addig tartom ott ahol van..amig egyszercsak kimúlik.-nevetett fel.-amúgymeg..mit gondoltál? Elmondom,hogy nálam van..és akkor egyből aztis megmondom,hogy holvan? Na ne nevettes. Ja és mégvalami. Gondolom nagy ijedtetekbe felhivtátok a rendőrbácsit.
- Igen.
- Na. Egy szót se arról,hogy nálam van..vagy nagyon megbánod..mert most olyat teszek amit te se akarsz.
Ekkor egy lövést hallottam és egy sikolyt. Majd lerakták.
Ne..ne..ez nem az amire gondolok..még véletlenül sem. Ugye? Lerohantam a nappaliba..mindenki a kanapén ült és telefonáltak..
- Mindenki jöjjön velem.
- Milett?
- Zaynnél van Bella. 
- Mii?-akadtak ki.
- Ne kérdezzetek semmit. Gyerünk. Üljünk kocsiba.
Be is ültünk. Útközben mindent elmeséltem.
- Ez nagyon durva te jó ég. De hova is megyünk?-kérdezte Louis.
- Ööö..felhivom Zaynt..hétha kiszedem.


- Zayn..nagyon szépen kérlek,mondd meg hol vagytok.
- Hah. Szánalmasak vagytok. 
- Egy pincébe vagyok..segitséééég.-kiabált Bella.
- Fogd be,te ribanc.-kiabált Zayn,majd egy dörömbölést hallottam.
- Segitség.
- Zayn..ne merd bántani Bellát.
Lerakta.

- Egy pincében vannak..mindegyiket megnézzük..Bella nagy bajban van. Louis taposs bele.-utasitottam.

*Bella szemszöge*

- Most szépen befogod.-jött közelebb Zayn,majd megcsókolt..és ezután kezdődött életem legrosszabb élménye..egy utolsót sikoltottam,majd elment minden erőm.
Levette ruháimat magához húzott..és egyre erőszakosabb volt...szorongatta a karom..és nagyon fájt..de már semmi hangom nem volt..
Ha akkor nem törik be az ajtót,és nem jön be Harry meg a srácok..lehet..lehet,hogy Zayn megerőszakol. Tejóég,még kimondani is rossz.
- Zayn engedd el.!-kiabált Harry.
- Bella az enyém,enyém,enyééééééééééém.-ordibált.
- Zayn ne kérjem mégegyszer. Azonnal engedd el.
- Igen,háát jó.-elövett egy fegyvert,majd magához húzott.-Nem adom oda..visszaszámlálás indul.-nevetett fel.-3....2....1
- Bella neeee!-orditott Niall,majd elkapta a karom,magához szoritott és megvédett.
Zayn magába lőtte a golyót. Pontosabban a hasába. Ha..Niall nem véd meg..most talán meghaltam volna.
A vér csak úgy ömlött..mindenki odarohant hozzá,csak Niall volt velem. Nagyon féltem..és sirtam..
A földet lassan betemette a vér.. Zayn szemei kinyilva maradtak.
Nem volt erőm. Niall felöltöztetett. Addig a mentők is kiértek és elvitték Zaynt.
Életem legszörnyűbb napja. Még mindig sirok..és akármennyi haragszom most Zaynre..nem törődnék bele,ha meghalna.

29.:)

Najó. először is ne haragudjatok rám..nem tudom mivan velem mostanában..de nem hogy időm nincs..hanem minden ötletemet elfelejtettem :o. és.most eszembe jutott sokminden,úgyhogy gondoltam leirom nektek..ne haragudjatok. szeretlek titeket. millió-millió pusziiii xx.

Nagyon nagy meglepetésben volt részem. Benyitottam a házba,és megláttam a szeretteimet,a fiúkat,nagyszüleimet..mindenkit..együtt örültek annak,hogy újra itt vagyok. Fel volt ragasztva egy "Üdvözlünk itthon,Bella" felirat a falra. Mindenhol lufik..és az asztalon egy csomó kaja..minden olyan szép volt..és ott voltak azok az emberek akiket nagyon szeretek..és nagyon meghatótdam. A könnyeim eleredtek,de nem érdekelt..egyáltalán nem volt kellemetlen,mert tudtam,hogy azokkal lehetek,akiket szeretek.
- Köszönöm.-nevettem fel.
- Nagyon szivesen.-puszilt bele a hajamba Harry.


Mindenki nagyon jól elvolt,elbeszélgettek..mikor hirtelen valaki betört az ajtón. Egy maszkos csávó volt..
Mindenki megszeppent. Az ember odajött hozzám jó durván,és megragadta a kezem.
- Hova viszi a lányomat?-kiabált apa.
- Pofa be!-orditott az ember.
- Uram..kérem adja vissza.-lépett közbe nagytatám is.
- Meg ne mozduljon vagy lelövöm.-kapott elő egy fegyvert,majd nagyon szorosan a fejemhez nyomta és mindenki egyszerre sikoltott fel.-adják ide a vagyonuk felét. Most!
- Nem.! adja vissza Bellát.
- Hát..erről ne is álmodjanak. Gyere kislány..-ráncigált ki az ajtón,majd a kapun.-ne jöjjenek utánnunk,vagy lövök.-kiabált tovább,a mögöttünk haladó családomhoz.
Belökött egy sötétitett ablakú ajtón,megkötözte a kezem és elindultunk.
Nagyon féltem..azt sem tudtam,hogy mit fogok csinálni. Kétségbeestem. Nagyon féltem,azt se tudtam,hogy mi lesz velem.
Megérkeztünk egy számomra ismeretlen helyre.
- Szálljál már ki cicababa.-ordibált.
- Szállok ne ordibálj.
- Pofa be.
Megragadta a karom és erőszakosan elkezdett húzni.
- Áá..eressz el,te hülye ..ez fáj.-sirtam,mire lekevert nekem egyet.-áá.
- Ne pofázz. Na menj oda be.-kiabált a fülyembe,és beökött egy ajtón.
Nagyon sötét hely volt. Egy pincének nézett ki. Sötét  volt és nagyon hideg.
- Most szépen ide leülsz.-lökött egy sarokba,majd megkötötte a két kezem,és utánna a két lábam.
- Ne..ez nagyon szoros..kérem ne..fáj..nagyon.
- Hallgass.
- Honnan tudja,hogy kivagyok?
- Valaki felbérelt cicám. Na ülj szépen itt,majd benézek.-azzal kiment.
- Ne. Ne hagyjon egyedül kérem szépen..neee.-kiabáltam és a könnyeim patakokban folytak.a szivem hevesen zakatolt. Nagyon fáztam..és féltem. 
*Pár óra múlva*
Vacogva és összekuporodva ültem a sarokba,és továbbra is nagyon féltem. Egyszercsak valaki kinyitotta az ajtót,és bejött.
- Segitség.-kezdtem el nyöszörögni.
- Na mivan? Most nincs itt Harrykéd,hogy megvédjen? Utánnad se jött?
- Zayn?-kérdeztem ledöbbenve.
- Én vagyok. És érdekes,hogy a szerelmes hősöd,most nem keres.
- Honnan tudod?
- Onnan.
- Mért raboltattál el? Hülye vagy te
- Bella cica,te az enyém vagy..nem tudtad?
- Mi vaan?
- Velem jársz.
- Zayn ne hülyéskedj.
- Bizonyitsam be? Igen? Hát jó.-mondta erőszakosan,majd le kapkodta rólam a kötőket.
- Mit csinálsz?-kérdeztem.
- Majd meglátod.
Megcsókolt. Majd a pólómat húzogatta.
- Ezért raboltál el,hogy megerőszakolj? Zayn,nem akarom!! Ereeessz el.
- Nem cicám,nem.
- Zaaaaaaaaaaayn.-ordibáltam,mire aa falhoz lökött.-eressz már eel..ez fááj.
- Igen? Igen,fáj? Hát ez még,hogy fog fájni.-vett elő egy kést. A nyakamhoz szoritotta.
- Zayn ne csináld. Mit akarsz? Kérlek neeee.
Sokáig nézett a szemembe..erőszakosan,majd elengedett.
- Megbánod te még.-mondta,majd kiment,és bezárta a pince ajtaját.
Most nagyon megijedtem. Zayn elrabolt. ZAYN. Akit a barátomnak hittem..pont ő. Te jó ég!
Összekuporodtam és zokogva altattam el magam.

...

Drágasszágaim. Én..én hülye voltam,hogy már napra pontosan...6 napja nem hoztam nektek újat. De ne haragudjatok.:3. kérlek. megigérem,hogy amint van időm..leirom nektek,a kövi részt. szeretleek nagyon titeket. köszi a megértést. puszi xx.

28.:)

Sajnáálom,hogy késéssel jövök..és hozok nektek egy rövid,pocsék részt :( áá nemtudom mi van velem..ne haragudjatok :(..de..de azért,olvassátok szeretettel:D

- Életben van?-kérdezte az az Ashton gyerek.
- Igen. Vagyis,most egy kis komplikáció adódott. De te mit keresel itt?-kérdezte Bella anyukája.
- Hallottam mi történt. Mellette kell lennem.
- Ha már itt vagyok énis és teis..megtudhatom,hogy ki vagy?-kérdeztem.
- Ashton.
- Jól van. Erre énis rá jöttem.
- Bella testvére.
- Mivan?
- Figyelj Harry. Amint tudod,Bella nem a vérszerinti lányunk.
- Igen.
- És ő itt Ashton. A..fiam.
- És Matt? Mi van Mattel? Ő is..?
- Igen. Ashton,már nagyon régen kiköltözött Spanyolországba. Bella nem ismeri. De Ashton végig követte a növekedését.
- Nem fog sokkot kapni megint Bella?
- Nem. Amint jobban lesz,bemegyünk hozzá. És minden rendben lesz.
- Asszonyom.-jött ki egy nővér.-jól van. Azt kérte,hogy küldjem be hozzá Harry-t.
- Bemegyek,és megmondom,hogy vár rá valaki.
Biccentettek,majd lassan besétáltam a kórterembe.
- Szia.-mosolyogtam.
- Szia.-mondta,rekedtes hangon.
- Jobban vagy?
- Igen. Nagyon megijedtem.
- Te meg majdnem a frászt hoztad rám..-nevettem fel.-de a lényeg,hogy most minden rendben. És jól vagy. Valakik szeretnének veled beszélni. Be engedhetem?
- Igen,persze.
*Bella szemszöge*
Pár pillanat múlva be jött hozzám anya és egy barna hajú pasi.
- Szia..sztok.-mondtam.
- Szia kincsem.-simitotta meg az arcom,anya.-ő itt a testvéred,Ashton.
- A mim? De hát,nekem ott van Matthew.
- Kicsikém,mident elmondok,majd a maga idejében. A lényeg,hogy ő is itt van neked, és szeret téged.
- Oké. De..de,most nekem hagyjatok egy kis időt. Egyedül szeretnék lenni.
Kimentek. Elgondolkodtam ezeken a dolgokon. Hogyha van egy Ashton nevezetű testvérem. És nem tudok róla. De itt van Matt. Anyáék elváltak volna? Jajj dehogy,nem lehet ez.
- Hogy érzi magát?-jött be mosolyogva egy nővér.
- Köszönöm,jobban vagyok.
- Nos. A vizsgálatok szerint,minden rendben,úgyhogy haza mehet.-mosolygott továbra is.
- Köszönöm szépen. Behivná kérem Harry-t?
- Persze.


- Szia.-találtam szembe magam ezzel a csodálatos mosollyal.
- Szia. Hazamehetek.
- Hallottam. Végre valahára.
Felnevettünk. Olyan jó,magam mellett tudni egy ilyen csodálatos barátot,mint Harry.
- Köszönöm.
- Mit?
- Mindent. Köszönöm,hogy ezekben a napokban mellettem álltál. Ugyanúgy,mint régen. Soha nem éreztem magam ilyen biztonségban,és..és tudom,hogy te soha nem tennél semmi rosszat.
Mikor kimondtam ezeket a mondatokat,Harry lehajtotta a fejét.
- Rosszat mondtam?
- Nem,dehogyis..de gondolom nem akarsz engem sirni látni.-nevetett,még mindig a földet kémlelve.
- Nézz rám.
Felemelte a fejét,és a könnyei folydogáltak arcán.
- Jajj ne sirj máár.-mentem oda hozzá,majd megöleltem.-ilyen érzelgős csöpögős duma volt?
- Nem. Igenis gyönyörű volt. Szeretlek egyetlenem.
Megcsókolt,majd mikor elváltak ajkaink,bejöttek a többiek is. Segitettek pakolni. Kb. 1O-15 perc múlva elkészültünk,és indultunk is haza. Végre el innen a kórházból.
Mikor hazaértünk,egy kellemes meglepetésben volt részem.

27.:)

Meg is hoztam az új részt,némi késéssel,de annál is nagyobb szeretettel. És roppant mód örülök,hogy nagyon megnőtt a blog nézettsége,és egy kedves olvasó is mindenik résznél komizik:) Ezek nagyon sokat jelentenek számomra. Nagyonszeretemazolvasóimat. :)

*Harry szemszöge*

Zayn kiviharzott a kórházból. Ennyit erről a szemétről. Komolyan,most Bella mellett lenne a helye,erre tessék..
Mindenki elment,és én ragaszkodtam,hogy az éjszakát Bella mellett töltsem. Bementem hozzá. El volt aludva. Szépen csendben odahúztam egy széet az ágya mellé,és csak néztem. Néztem a gyönyörű haját. Az ajkait,a testét..nagyon szép. És én mindigis ilyennek szerettem. Nem érdekel  a többi lány,csak Ő. És ebben teljesen tuti biztos vagyok! Elbamubltam. Hirtelen megszoritotta a kezem.
- Szia!-mosolyogtam.
- Szia.-mondta egy mosoly kiséretében.
- Hogy aludtál?
- Jól. De késő van. Nem mész haza?
- Bennt maradok ma estére veled.
- Komolyan.
- Persze.
- De..nem muszáj.
- Dehogyis nem. Itt maradok,semmi de.
- Köszönöm.-mondta,majd csókért emelte fel a fejét.
- Ne erőltesd magad.-lassan visszahalytottam fejét,majd megcsókoltam.
- Én..elmondhatatlanul hálás vagyok,amiért velem vagy.-pislogott kettőt,majd elkezdett sirni.
- Ne sirj.-töröltem le a könnyeit.
- Ez most egy ilyen szerelmes mesébe illő idilli pillanat.-nevetett fel.-de komolyan..én,nem tudnám elképzelni nélküled az életemet.
- Aranyos vagy. Kicsim,most pihenj le.
- Nem aakarok..veled akarom tölteni az időt.
- Jó,itt vagyok.-nevettem fel.
Megcsókoltam,majd csak csókolóztunk.
- Bella,hoztam egy kis..-szólalt meg valaki.
Odanéztünk és megláttuk Zaynt.
- Hát oké..látom,rá is mászol.
- Zayn kérlek nyugodj meg.-mondtam.
- Nyugodjak meg? Én nyugodjak meg miközben elhiteted vele,hogy a csajod,miközben az enyém.
Az enyém vagy érted? felfogtad? enyééééééééém.-ordibált.
- Zayn menj ki innen.
- Nem megyek sehova! Ne parancsolj. Addig nem megyek,amig Bella nem lesz megint az enyém.
- Elég..-mondta Bella halkan és láttam hogy zokog.
- Mi történt?-kérdeztem.
- Nem értek semmit,nagyon gyenge vagyok,és mindjárt felrobban a fejem..Harry meg fogok halni..
- Zayn fogd be.
- Nem fogom be. Enyém vagy,érted? -szökött neki Bellának és rángatni kezdte.
- Nem..nem..hagyj békén.
- Mi folyik itt?-jöttek be az orvosok.
- Bella az enyém vagy!!!.-ordibált még mindig a képébe. 
A gép,amely a szivritmusát mutatta elkezdett nagyon gyorsan csipogni,Bella csak sirt és a fején kidudorodtak az erek.
- Meghalok. Meghalok.-sirt tovább,majd csak összeesett.
- Menjenek ki! Mindkettenn. Most!-kiáltott a nővér.
Kirohantunk.
- Te teljesen hülye vagy? Normális vagy Zayn? Nem fogod még fel,hogy nem tudja,hogy te vagy a barátja!!! Zayn..azt akarod,hogy meghaljon? Basszus,nem látod milyen gyenge? Alig van valami a fejében. Nagyon rosszul van,és te meg akarod ölni?
- Nekem ne szólj be,oké?

Kirohant,majd becsapta az ajtókat.
Ez pszichopata..komolyan. Na ez nagyon-nagyon durva volt.
A többiek is bejöttek(a srácok,kivéve Zayn,Emily,Matt,Bella szülei),gondolom az orvos szólt nekik.
- Harry mi törént?-kérdezte az anyukája.
- Bella mellett voltam,és hirtelen bejött Zayn..és elkezdett kiabálni,hogy mért vagyok az ő csajával. Elmondott mindent,elmondta,hogy Bella az ő csaja..és,Bella szegény,azt se tudta,mit csináljon. Elkezdett könnyezni és megfájdult a feje,én próbáltam kiküldeni Zaynt,de hajthatatlan volt. 
- Ezt nem hiszem el. Én ezt nem nézném ki belőle.-mondta Emily.
- Megverem..esküszöm megverem. Ha Bellának baja lesz,ez a köcsög nagyon megbánja..-mondta Matt.
Kijött egy nővér.
- Mi van vele?
- Újraélesztettük. de épp,hogy jobbult az állapota,most pont hogy teljesen rossz. Nagy baj keletkezett. Kisebb szivritmus zavara volt. Az emlékezetei is összevissza vannak,pedig minden rendesen épült volna fel.
- Úristen. Megverem azt a hülyét.-kiabált Matt,majd kirohant.
- Matt ne.-ment utánna Emily is.
- Ez nem lehet igaz.-hajtottam le a fejem.


Hirtelen becsapódott a kórház ajtaja és egy barna hajú srác lépett be rajta.
- Ashton?-kérdezte Bella anyukája elég megijedt arccal.

26.:)

*Harry szemszöge*
Besiettem a kórházba Bella mellé. De sajnos nem engedték,hogy megnézzem.
- Nagyon súlyos az állapota. Kérem,most egy darabig ne zaklassák.
- Rendben.
A földet kémleltem,mintha olyan nagyon érdekes lett volna. A könnyeim eleredtek és csak sirtam.   Rájöttem,hogy Bella nélkül nem teljes az életem. Rájöttem arra,hogy nélküle csak egy senki vagyok. Ő mindig segitett nekem mindenben. Mellettem állt mimndenben. És én paraszt voltam..és ott hagytam. Szánalmas vagyok,komolyan.

Felhivtam Zaynt.
- Szia.
- Mivan? Azért hivsz,hogy leorditsd a fejem?-kérdezte.
- Nem..csak Bella kórházban van,és csak gondoltam,szólok.
- Aha. Ne nevettess..miaz hogy kórházba van?
- Elütötte egy autó,és most nincs eszméleténél.
- Most nincs kedvem szórakozni,bocs Harry..-mondta,majd lerakta a telefont.
Hát ezt nem hiszem el? Azt gondolja,hogy én szórakoznék ilyensmivel? Könyörgöm. Ez hülye?

*Pár óra múlva*
- Uram..azt hiszem nagyon rossz hirt kell közölnöm önnel.-jött ki egy orvos.
- Mi történt? Hogy van?
- Meghalt.
- Tesséék?-kerekedtek ki a szemeim.- meghalt? Az nem lehet..Bella..nem hallhatott meg.
Orditozni kezdtem. A könnyeim csak úgy folytak az arcomon...Bella mért halt meg?
Velem kellett volna maradjon! Tényleg.. De.. bele sem merek gondolni,hogy..ez mind csaki miattam történt. Bella miattam halt meg. Jajj ne..csak ezt ne..könyörgök.
Kiabáltam Bella nevét,hátha visszajön..de nem, ő már halott.



- Harry,Harry.-kiabált és rázott fel Emily.
- Mi? Mivan?
- Elaludtál,és gondolom rosszat álmodtál,mert..kiabáltál.
- Bella? Életben van még?
- Igen,persze...az orvos kijött az előbb és mondta,hogy remélhetőleg mindjárt felébresztik.
- Csak álmodtam. Álom volt.-nyugtattam meg magam.
- Jónapot.-jött az orvos.-felébresztettünk,csak van egy aprócska gond.
- Mi?-kérdeztük egyszerre Emilyvel.
- Az,hogy az utóbbi két hónapban történtekre nem fog emlékezni. Szóval..csak azt tudja,ami két hónappal ezelőtt volt.
Felcsillantak a szemeim,ugyanis két hónappal ezelőtt még jártunk..és igy..jóvá tudok tenni mindent. Ezaz.:)
- Most bemehet hozzá egy valaki.
- Én bemegyek. Ugye,megengeded.-néztem Em-re,aki megértően bólintott.
Lassan,remegő lábakkal be mentem a kórterembe,ahol Bella feküdt. Feje be volt kötözve,és egy perfúzióra volt kötve. Ébren volt. Mikor bementem pislogott kettőt,majd elmosolyodott.
- Harry.-mondta lelkesen,majd a hasához kapta a szabad kezét.-áu.
- Sht.-mondtam halkan.-nem szabad túlterhelned magad..nyugalom. 
- Mi történt velem?
- Egy autó elgázólt. De most minden rendbe van. Hogy vagy?
- Fáj.-nézett a hasára.-meg a fejem is hasogat,de minden rendben. Veled?
- Velem is.-mosolyogtam.-most,hogy magadhoz tértél,meg vagyok könnyebbülve.
- A srácok?
- Jól vannak.-sütöttem le a szemem. Remélem,nem törnek elő az emlékei.
- Szeretlek Harry,nagyon.
- Énis téged!
- Uram,kérem mostmár fáradjon ki.-jött be egy nővér.
- Rendben.-felálltam,rámosolyogtam,majd ki akartam menni,de Bella megszólalt.
- Nővér!
- Igen?
- Megenged,hogy megcsókoljam a világ legjobb barátját?
- Persze.-mondta a nővér,majd kifáradt.
Odamentem az ágyához. Megsimogattam a haját,majd megcsókoltam. Lágyan,és gyöngéden. Mikor ajkaink elváltak egymástól,egyfalyta lelkiismeretfurdallás fogott el,mert most elméletileg megcsalja Zaynt velem. De nem mondhattam neki nemet..
- Én..most kiegyek.-mondtam zavartan.
- Rendben. Majd még gyere. Szeretlek.
- Énis szeretlek Bella.

Mikor kiértem Emily egyből besietett hozzá,én meg kimentem az udvarra,hogy szellőzzön a fejem egy kicsit. Sok mindenen elkondolkodtam,majd csak egyszerűen boldogan siettem vissza. Arra már ott voltak a srácok is..és Zayn is. Pont amitől a legjobban féltem..Zayn..
- Látom megjöttetek.
- Annyira sajnálom.-mondta Liam.
- Nagyon megijedtem énis. De Zayn el kell mondanom valamit,Bella nem..
- Hagyj már,be kell mennem hozzá.
Ennyi kellett csak.

*Zayn szemszöge*
- Szia törpillám.
- Szia Zayn.
Odaszaladtam és megcsókoltam,de ő ellökött.
- Te hülye vagy?
- Mivan ?-néztem rá.
- Nekem barátom van.
- Igen.-nevettem fel.-mivel én vagyok a barátod.
- Tessék?
- Nem tudtad?
- Mivan? Hagyjál már..én Harryvel járok és nagyon boldogak vagyunk. Na tünés innen.-mutatott az ajtó fele.
Kimentem..majd egyből kérdőre vontam a Harryt.
- Te barom! Elhitetted vele,hogy jártok,és most nem is akar rólam hallanni! Te hülye vagy ? Minek teszed tönkre az életemet?
- Zayn nyugodj már le. Bella az elmúlt két hónapra nem fog emlékezni..most csak annyit tud,hogy velem jár.
- Harry te egy hülye pöcsfej vagy. Tönkre teszel mindent. De Bella az enyém.-kiabáltam a képébe.
- Mi történik itt ?-lépett közbe az orvos.
- Az,hogy ez a hülye,elhitette a csajommal,hogy járjnak...ugyanis azt állitja ,hogy Bella két hónapra nem fog emlélezni.
- Ez igy igaz..
- Tessék?-fehéredtem ki..

25.:)

Meghoztam nektek ezt a részecskét is,habááár..elég rövid lett..a következő jobb lesz,igérem :o3.

- Figyelj ne hülyéskedj. Ez nem lehet!-vitatkozott Zayn.-nem lehet,hogy apa leszek. Add ide a telefonod.-kapta ki a kezéből a telefont Zayn majd felszaladt a szobába.
*Zayn szemszöge*
Kicsörgött a telefon.
- Hali,szia Doni.
- Zayn vagyok.
- Ó. szia.
- Figyelj,mi az,hogy gyereket vársz? TŐLEM?
- Igaz.
- Nem érdekel. Nem tarthatod meg.
- Te teljesen hülye vagy?-üvöltött Perrie.-dehogy vetetem el a gyereket. Te analfabéta vagy? Nem öletek meg egy bennem növekedő gyereket. Idefigyelj,nincs szükségem rád. Majd egyedül felnevelem. Hagyj békén.-kiabált tovább. lerakta a telefont. Kómótosan lementem a lépcsőn,Doniyahoz vágtam a telefont,megragadtam Bells kezét,majd elindultunk haza,mármint Belláékhoz. Mikor  beértünk a házba,felsiettünk a szobájába. Én nem birom ezt,le kell vezetnem a feszültséget.
*Bella szemszöge*
Beértünk,és Zayn rám veetette magát. Vadul csókolgatott,én meg,valahogy nem tudom miért,de nem hagytam.
- Ne,Zayn..kérlek..ezt,most ne.
Mintha meg se hallotta volna,ráncigálta le rólam a ruhát, a nadrágomat kapcsolta ki,harapdálta a nyakam,ami eléggé fájt.
- Zayn állj le!-mondtam.
- Ssht.
Kibontotta a melltartómat,majd szemügyre vett. Az ő ruhadarabjai is lekerültek. Nem az volt a bajom,hogy nem akarom,csak..csak..én most nem akarok gyereket,és mi lesz,ha velem is ez történik?
- Vége. Állj le. Kérlek.
Megállt. Engem nagyon nagy lelkiismeretfurdallás kapott el..de én ezt nem akartam még.
- Túl korai még.-motyogtam zavartan,miközben a ruháimat kapkodtam magamra.
- Ja. Megértem.-ő is felöltözött,majd kiment a szobámból.
Najó. Sikerült magamra haragitanom. Szánalmas vagyok,komolyan. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Bella,azonnal gyere hozzám. Harry itt van és téged követel. Nagyon rosszul néz ki. Vörös szemei vannak és áááááá Bella siess.
- Mi, mivan? Emily lassabban.
- Gyere máár.
- Jó. megyek..
Felkaptam magamra egy normális göncöt,majd elindultam Emilyhez. Mikor megérkeztem,láttam Harry kocsiját. Ahogy beértem,meg láttam Harryt.
- Bella. Édesem..szivem.-sirt.-letérdelt elém,majd csak zokogott.-bocsáss meg nekem..Igazad volt..komolyan..ne haragudj.
- Harry,mi bajod van?
- Taylor..tényleg csak megfenyegett..de tudom,hogy te melletted kellett döntenem. Bella,ne haragudj,komolyan..én nem akartam. Szakitottam vele..
- És az a bizonyos "titkod"?
- Nem érdekel,ha megtudja mindenki. Én akkor is melletted szeretnék lenni.
Megint megcsörrent a telefonom.
- Igen?-szóltam bele feszültem.
- Szia Bellus.
- Mi? Ki vagy?
- Perrie vagyok,és hallom mostanában Zaynnel vagy el.
- Perrie,igen igen..de most fontos dolgom van,ne haragudj.
- Csak szólok,hogy Zayn a gyerekem apja..és egy boldog családot fogunk alkotni..te nem állhatsz közénk. Szakits vele,mert nem szeretném,ha a gyerekem apa nélül nőne fel.
- Szóval igaz? Gyereket vársz tőle?
- Igen. De ne merészeld megakadályozni ezt.
- Figyelj ide Perrie. Ha Zayn szeret engem,akkor nem fog elhagyni,de most hagylak mert fontosabb dolgom is van a hülyeségeidnél. Letettem és a még mindig előttem térdelő Harryre pillantottam.
- Megtudhatom a titkodat?-néztem rá.
- Majd megtudod,úgyis mindenki erről fog beszélni.
- De kérlek Harry állj már fel.
Megtette,majd a nyakamba borult.
- Ne sirj tovább,figyelj Harry..mit szeretnél.?
Pár pillanatig a földet nézte és csak bámult,aztán megszólalt
- Téged.
- Engem? Neem,Harry figyelj,ehhez nekem sok idő kell amig feldolgozom,különben is,mi az,hogy engem? Nagyon csúnyán megbántottál.
- Bella,tudod,hogy miért voltam vele.
- Igen,és megértem,de nem..ez nem megy..bocsánat.
Megfordultam,majd kirohantam az útra,arra nem gondolva,hogy ott még autók is járnak. Utoljára Harry kiabálását hallottam,hogy álljak meg,mert jön egy autó..de késő volt. 
Ezek után minden ki esett..
_________________________________________________________________________________
*Harry szemszöge*
Amint megláttam azt a hülye autót elkezdtem kiabálni,hogy menjen el onnan,de semmi..meg se hallotta,csak elforditotta a fejét. A kocsi elütötte. Meg se moccant. Te jóég. Eszeveszettül rohantam hozzá. Fejéből vér folyt. Nem lélegzett.. Úr isten..csak ezt ne..könyörgöm..nem halhat meg!!! Bella életben kell maradjon..

24.:)

Korán keltem. Boldog voltam komolyan,de ez hamar el is szállt. Anya szólt,hogy menjek ki az újságért. Kinyitottam az ajtót és rengeteg fotóssal találtam szembe magam.

- Hali,kérlek válaszolnál pár kérdésre?

- Milyen Zayn cajának lenni ?

- Kérlek!

- Pár kérdésre csak!

 Ott álltam lefagyva. Te jó ég! már mindenki tudja?

- Öö..izé,bocs..de,most mennem kell. 

Kirohantam az utcára. Vissza már nem tudtam menni,mert körbeálltak. Csak szaladtam és szaladtam,a paparazzikkal a nyomomban. Gyorsan felhivtam Zaynt. Akivel egy közeli Starbucks-ba találkoztam, felvett a kocsijával és egyenesen a házukig meg sem álltunk.
- Gyere be.-modta Zayn,mikor kiszálltunk.
- Zayn..ez biztos?
- Milrt ne lenne biztos?
- Figyelj,tudják,hogy ide jövök?
- Most mi van? Semmi nem lesz. Elmúltam 18,azt csinálok amihez kedvem van. Nyugi,nem lesz semmi-simitotta meg a vállam-majd,megbarátokzol velük.
- Nem fogok tetszeni nekik Zayn.
- Kicsim,te kinek nem tetszel? Ne hülyéskedj. Te egy tündér vagy,és már meséltem nekik rólad,és nagyon jól fogadták...vagyis..
- Vagyis?-kaptam fel a fejem.
- Semmi. Na gyere.
Bementünk. Nekem meg remegtek a lébaim,a hasam görcsbe rándult. Fú,nagyon izgultam.
- Anya,apa. Megjöttünk.
- Sziasztok.-mosolygott kedvesen az anyukája.
- Heló!-köszönt az apukája is.
Mind a ketten jól megszorongattak, és nagyon jófejnek tűntek. Gondoltam, minden rendben lesz,de akkor még nem találkoztam Zayn húgaival.
- Szia Zayn.-ölelték meg ketten.
- Sziasztok. Ő itt Bella,a barátnőm.
- Szia.-mondták egyszerre közömbösen.-Zayn nem gondolod,hogy elég volt a sok ribancból? Ott van Perrie. Ő mért nem vot jó neked?-oktatta ki azthiszem Doniya.
- Doni. hagyjuk most a veszekedést. Ez az én életem,és azért mert jóba voltál Perrie-vel,azért nem kell Bells-t bántani.
- Zayn ,szerintem is fogd vissza magad.-mondta ezúttal Waliyha.
- Najó,mi most fel megyünk.-mondta Zayn.
Én elképedve bámultam a a testvéreire,majd mikor Zayn megragadta a kezem visszacsöppentem a valóságba,és hát,oké,hogy minden félének elhordtak..de láttam Zayn arcán azt a csalódottságot,és ettől nagyon rosszul éreztem magam.
- Jobb lett volbna,ha nem jövök..Zayn,én meg mondtam.
- Dehogyis,ne is hallgass a hülye testvéreimre. Irigyek,mert te sokkal szebb vagy,mit ők és kész. 
Elpirultam. A földet kémleltem,Zayn magához húzott és megcsókolt. Nem akart elengedni. Aztán hirtelen benyitott Doniya.
- Kopogni luxus bazdmeg?-kiabált Zayn.
- Hát bazdmeg te. Honnan tudjam,hogy itt nyalod-falod a kis háziribancodat?
- Figyelj Doniya. Nem tudom,mit tettem neked,de megtennéd,hogy leszállsz rólam?-kérdeztem.
- Meg. De csak,mert vacsorázni kell jönni. Mondjuk,felőlemm itt is maradhatsz. 
- Nem,ő is jön. És még egy ilyen szerencsétlen beszólás..és nagyon megbánod,hogy a testvérednek szólitottál valaha.
- Jó. bocs.-mondta flegmán.-gyertek zabálni.
- Megyünk nyugodj meg.
Leértünk,leültünk az aztalhoz. Zayn anyukája pont Doniya mellé ültetett.
- Jó étvágyat.-mondták egyszerre a szülők.
Éppen nyúltam sótartóért,mikor hirtelen Doniya is odanyúlt és elkapta előle.
- Oké..mesélj magadról kicsit Bella.-kérlelt Zayn apukája.
- Hát. 18 vagyok,itt lakok nem messze és..
- Ennyit erről.-szakitott félbe Doniya.-apa,holnap nem leszek itthon,valami netes buliról olvastam...elmegyek. Sok pasi lehet majd. Zayn nem jössz teis?
- Szivem megyünk?-nézett rám Zayn.
- Á,mindegy biztos nem lesz olyan jó.-mondta gyorsan  Doniya.
- Amint látod, a nővéred nem szeretné,ha mennénk,úgyhogy természetesen nem akarom zavarni a bulizását,de te mehetsz nyugodtan.-legyintettem.
- Hallottad.-csillogott a csaj szeme.-na akkor megbeszéltük. A csajod könnyen lepattint,biztos megy a szeretőihez.
Na jó,nekem betelt a pohár. Felálltam.
- Elnézést. Köszönöm a vacsorát. Zayn hazavinnél?
- Igen. És kössz szépen Doniya,nagyon rendes vagy. Gondolj csak vissza azokra a naapokra,hetekre amikor szükséged volt valamire és én támogattalak és melletted voltam. Gondolj visszak,hogy mindig számithattál rám,és akkor egy ilyen nap,amikor bemutatom nektek azt a személyt,akit nagyon szeretek,te belekötsz. Nem tudom mi van veled,de nagyot csalódtam benned.

Nekem is nagyon rosszul esett.
- Zayn.-állt fel Doniya.-ne fenyegess engem,jó? Énis tudok egyet s mást.
- Igazán? Na hajrá. Oszd meg velünk,hogyha olyan nagyokos vagy.
- Perrie nagyon jól elmondott mindent. Milyen volt a múlt havi,vagy két havi kis akciód vele?
- Mivan?-tágultak ki a szemei Zaynnek.
- Azt hiszem,tudnod kell,hogy kiszakadt a gumi.-nevetett fel gúnyosan.
- Mi a szar bajod van neked?
- Tegnap beszéltem Perrievel, és mondta,hogy adjam át ezt az üzenetet,mert nem vagy képes beszélni vele..szóval terhes.-vigyorgott.
- Tessék?-Zayn.
- Tessék?-én.
- Tessék.-Zayn szülei.
- Apa leszel.-nevetett gúnyosan Doniya.

sziasztok.:)

Dráágasszágaim.:3 nem új részt,hoztam,hanem annyit szeretnék mondani,hogy szombatig (elméletileg) nem leszek gép közelbe..büntibe vagyok:(. és nem tudok hozni újrészt. most is,csak tizokba vagyok fennt:)) úgyhogy kérlek ne haragudjatok,és igérem,amint visszakapom a gépem és lesz időm hozok nektek újat.:3 vagy szombat délbe-este,vagy vasárnap. megigérem!!:)
Még csak két nap!!:D Azt is megigérem,hogy nagyon nagy meglepetésekben lesz részetek:D váratlan fordulatokkal és eseményekkel. már minden megvan a fejemben. remélem,azért nem  haragszotok most rám. Hamarosan jelentkezem.
Pusziiiiiiiiiiiiiii:)

23.:)

Halii:3Remélem azért,még olvasok:D  Nos,hogy mindenkinek tiszta legyen Zayn és Bella nem járnak..MÉG!:D

*2 héttel később*
Már két hete nagyon sokszor Zaynnel álmodok,oké nemtudom mi van velem. Rengeteget vagyunk együtt,szórakozunk,és egyre jobban "összemelegedtünk". Megszerettem. Igen! Beleszerettem Zayn Malikba! Annyira nagyon,hogy minden nap mikor meglátom,a gyomromban pillangók repdesnek,a szivem erősen dobogni kezd..
Minden nap,együtt vagyunk és nagyon szeretem..többször mondta,hogy ő is..és azt is tudja,hogy énis szeretem..de..nem..nem járunk.
Fogalmam sincs,hogy miért,fogalmam sincs,hogy mikor lesz ebből valami..de fura..merthogy naponta sokszor smárolunk...reggel,meg este "kicsimnek"-szólit.

Az ágyamon üldögéltem és mosolyogtam,mikor hirtelen kopogtak.
- Gyere.!-mondtam,és mosolyogni kezdtem,mert tudtam,hogy Zayn lesz az.
Mikor nyilt az ajtó,behunytam a szemem és eszeveszettül rohantam felé,majd megöleltem,és éreztem az illatán, hogy ő nem Zayn..kinyitottam a szemem és megláttam a göndör fürtöket,és a mosolygó Harryt. Gyorsan ellöktem magamtól és a földet kémleltem.
- Boccs.-motyogtam.
- Nem baj. Hiányzott már.
- Igen? Hiányzott? Menj már Harry,akkor mért nem ölelgeted Taylort? Hagyjuk már..
- Figyelj..el kell mondanom,valamit.
- Mondjad.-vontam meg a szemöldököm.
- Én..az van,hogy Taylor kényszeritett arra,hogy járjak veled.
- Mi? Mégis miért?
- Régebb..majdnem összejöttünk,és most megzsarolt,hogyha nem szakitok veled,akkor elmondja,a mi kis titkunkat.
- Milyen titok?
- Mindegy.
- Jó Harry,idejössz és kitalálsz egy ilyen dolgot, hát sajnálom Harry..ennyi erővel el is mehetsz. Hagyjbékén.-mondtam,majd kitessékeltem.
- Bella,szeretlek.
- Ne most gondolkozz. Én már kiszerettem belőled,és amúgy is nagyon megsértettél..menj el.
Kiment. Én meg azt se tudtam,hogy mi van? Talán igazat mondott ? Talán,tényleg csak azért járnak,mert Taylor megzsarolta? Nemár,most összezavarodtam..
- Sziaaaaa.-jött be Zayn.
- Sziaa.-rohantam oda hozzá és megöleltem. Megborzolta a hajam,majd megcsókolt..megint!!
Kicsit gyöngéden ellöktem magam.
- Figyelj Zayn,nem tudom,hogy most mi van köztünk..
- Szeretlek,és teis..
- Igen Zayn, de mi nem járunk..
- Figyelj volt rá okom,amiért nem kérdeztem meg.
- És pedig?
- Ha szakitanánk,amit nem szeretnék..akkor biztos,hogy nem lennénk jóban..és ezt nem akarom.
- Óóó de édes vagy.-mosolyodtam el.-De nem leszünk haragba. Itt és most megigérem neked.
- Akkor.-morogta fülembe,úgy,hogy a hátamon is felállt a szőr.-leszel a barátnőm.
- Ezer örömmel.-öleltem meg,majd egy óriási csókot nyomtam szájára.

A délutánt együtt töltöttük,sokat nevettünk,szórakoztunk. Annyira szeretem..és most végre boldog vagyok.
Este anyáék elmentek otthonról..bejelentettük,hogy járunk aminek örültek,és mikor elmentek,megkérték,hogy Zayn maradjon éjszakára,mert csak holnap jönnek haza. Persze a lelkemre kötötték,hogy ne aludjunk egy ágyba,amit persze be is tartok.
- Okéé,mit csinálunk ?
- Nézzünk meg egy filmet.-mondtam.
Leültünk egy tál pop-cornnal az ölünkben,ő átkarolt,majd megpuszilta a fejem búbját. Mikor befejeztük,én totál elálmosodtam.
Megvetettem Zayn ágyát,majd felkisért a szobámba. Befeküdtem az ágyamba,ő meg betakart.
- Bebújsz mellém amig elalszok?-pislogtam.
- Gyere.-mondta.
Mellém feküdt,majd átölelt,majd mikor úgy érezte,hogy elaludtam,kimászott mellőlem,betakart és megpuszilt. Mostmár boldogan aludtam el.

22.:)

*Másnap*
Reggel mikor felkeltem és belenéztem a tükörbe,hát mit ne mondjak,úgy néztem ki,mint egy retardált. Megcsörrent a telefonom,majd Zayn neve villogott. Felvettem.
- Igen?
- Felköltöttelek?
- Nem,csak most idegbeteg állapotba kerültem.
- Úristen mi lett?
- Áá,semmi csak reggeli hsóiszti,mert retardált fóka fejem van.-nevettem fel.
- Dehogy van!
- Zayn..ha meglátnál beszarnál a röhögéstől.
- Jó mindjárt ottvagyok.-mondta,majd le is rakta.
Oké,ennyit erről. Kerestem valami elfogadható ruhát,de nem volt. Ahjmár..
- Megjöttem. Tejóég.-állt meg nevetve.
- Malik,mit röhögsz? 
- Cuki a hajad.
Hirtelen megdobtam egy párnával,mire felkapott,ledobott az ágyba és csikizni kezdett.
- Hagyjál máááár ,hülye vagy?-könnyeztem.
- Igeeeeeeen.-megpuszilt,majd békén hagyott.
- Mit csinálunk ma?-kérdezte.
- Nemtudom,de nekem nincs kedvem..szarul vagyok.
- Dehogy vagy szarul.! Idefigyelj,nem ronthatják el a kedvedet ezek a hülyék.-forgatta meg a szemét.-Öltözz fel,és elmegyünk valahova.-vigyorgott.
- Zaaaayn.
- Ne nyafogj. Vidámpark? Mozi? Melyik?-kérdezte.
- Mindkettő?-nevettem,mire bólintott.-dede..hamár elmegyünk,akkor menjünk enni,mert éhes vagyok.
- Jó..énis.nevetett.
- Felöltözök,maradj itt.-mondtam,majd bevittem a cuccaimat a fűrdőbe.
Lezuhanyoztam,majd mikor kiszálltam,megláttam,hogy nincs bennt a melltartóm..ott van az ágyon,oké ez nagyon ciki helyzet..felkaptam magamra a törölközőt és kimentem.
- Ó..bocsi.-fordult el Zayn.
- Nembaj.-nevettem.á
Felöltöztem.Majd elindultunk.
*ruhám*

- Gyönyörű vagy pindúúúrpandúr.
- Köszönöm.-mosolyodtam el.
- Na de menjünk,mert éhen halok. Bwhaaa.
- Jójó..hova menjünk?
- Nemtudom,induljunk el,aztán majd kapunk valamit vigyorogtam,mire Zayn egyenesen a szemembe nézett. Elvesztem abban a barna szempárban. Ott állt,nézett a szemembés eszeveszettül vigyorgott. A pillangók megjelentek a gyomromban,de áá nem is értem,hogy minek.
- Mivan már?-nevettem fel hangosan.
- Én..nemtudom..te..csak..olyan..mindegy.-borzolta meg a haját,és láttam,hogy vörös. És nagyon helyes volt.
- Ne pirulj.-böktem meg.
- Te meg ne bökdöss.
- Naaaa Zayniiiii baba,éhessz vagyok.
- Ne beszélj ilyen kislányos hangon,mert kidoblak asszony.
- Értettem főnök.
Elmentünk enni,majd teli hassal indultunk tovább.
- Mozi,vagy vidámpark?
- Zayn,ha azt akarod,hogy a hullámvasút legtetején telibehányjalak,akkor szerintem menjünk vidámparba.-vigyorogtam.
- Oké,mozi. Mit nézünk? Die hard.?
- Bazd meg!-röhögtem.-nem akciófilmezünk. Nézzük a másnaposokat,mondjuk láttam már,de jó az.
- Oké.
Beültünk mozizni,majd a végén mikor kijöttünk,elindultunk a vidámpark felé.
Felültünk egy óriáskerékre,nagyon sokszor ölelt meg,mert volt amikor beijedtem,ilyenkor nagyon elpirultam. Nap végére lefáradtam,és már semmihez nem volt kedvem,és úgy gondoltam,hogy már semmi nem ronthatja el a napom,de akkor megtörtént az amire nem vártam.
Zayn megölelt,és nemtudom hogy történt,de megcsókoltam Zaynt..és ááááá.
Ott csókolóztunk..én engedtem,nagyon is jó volt..élveztem.
- Heló galambok!-mondta Taylor.-Édes,szerintem magasról szarik arra,hogy szakitottatok.
- Bella,te nagyon bunkó vagy,már ne haragudj meg.
- Miért vagyok bunkó? Áh,mert megcsókoltam egy srácot,aki irtó jól csókol,és akibe azt hiszem szerelmes lettem? Bazdmeg Harry..azért szakitasz velem,mert egy ilyen k**vába szerelmes lettél? Sajnálom Harry. Sajnálok mindnent..tudod,hogy menniyt gondolkodtam azokon a pillanatokon,amit most lehet,hogy megbántam,de soha nem fogok elfelejteni? Mert egykor szerettelek..és most tudom,hogy nem lenne szabad ezt,de megszerettem ezt a srácot..-néztem Zaynre aki pislogás nélkül figyelt.-modtnatól közöd nincs az életemhez. Leszarom a véleményed..
- Miért lettél ilyen beképzelt? Figyelj ide..azzal,hogy velem jártál sok mindent megkaptál,és most ki fogod használni az összes bandatagot,vagy mi..
- Na elég legyen Harry.-vágott közbe Zayn.-hagyd békén őt. Légyszives ne akarj balhét..te nagyon jól meg vagy Taylorral,habár nem volt szép amit tettél Bells-el.
- Mi van,már annak szólitod akinek akarod? Ide figyelj Zayn..ne avatkozz bele ebbe.
- De bele avatkozok,mert közöm van Bellához.
- Igazán semmi közöd nincs hozzá. Bella,szerintem kicsit élelmesebb is lehettél volna.-nézett végig lesajnálóan Zaynen Harry.
- Najó,most legyen elég.-kiabált Zayn.
- Hagyjál már.-lökte meg Harry,és Zayn ahelyett,hogy hagyta volna az egészet,elkezdte a verekedést.
- Héé srácok ne csináljátok már.-szóltam közbe,de mintha meg se hallották volna,csak tovább püfölték egymást.
- Iiiii dobjuk fel twitterre.-kuncogott Taylor.
- Taylor a  **** életbe bele,mi lenne,ha nem játszanád meg magad. Dobd már el azt a szaros telefont és segits már! Elegem van,idefgyelj..most hagyd abba ezt a viselkedést,vagy nagyon megbánod.
- Ne fenyegess már!
- Fiúk kérlek szépen eléééég legyen.-kiabáltam,majd valahogy elhúztam Zaynt,és elinfultunk haza.
Megfordultam és utoljára még bemutattam nekik egy "fuck you-t",majd elindultunk haza.
Otthon,elláttam Zayn sebeit,amik eléggé súlyosan néztek ki.
- Áh. Fáj.
- Zayn,ezt nem kellett volna.
- De nem birtam már. Áu.
- Figyelj,nagyon durvák a sebeid,biztos ne menjünk el orvoshoz?
- Igen,megvagyok..kutya bajom. De azért óvatosan.
Mindent lefertőtlenitettem,majd leültem mellé az ágyba.
- Komolyan gondoltad azt amiket mondtál ?-meredt le.
- Mit?
- Hogy..izé.
- Hogy szeretlek? Igen,nagyon komolyan.-hajtottam le a fejem.
Maga felé forditotta a fejemet.-Szeretlek.-suttogta,majd megint megcsókolt.

De én ezt nemértem..csókolózunk,de mégis csak barátok vagyunk.?
Szerintem ez egy jó darabig kérdés marad számomra..

sziasztok:)

Ez most nem egy újrész,hanem egy novella,amit tegnap este irogattam,és be szeretnék nevezni vele egy versenybe,és gondoltam megsztom veletek..jöhetnek a komenntek is rá:)


Magányosan ébredtem..ugyanúgy megszokottan,két éve..minden áldott reggel szomorúan és magányosan kelek. Mindennek mi az oka? Ő..csakis Ő tehet az egészről.
Nagyon szerettem..és még mindig nem hiszem el,hogy vége. Harry az egész életet jelentette számomra..Mikor arra gondook,hogy ajkai az enyéimet cirógatják,mikor eszembe jutnak az ölelései..a gyomrom diónagyságúra szűkül. A szivem hevesen verni kezd és a könnyeim patakokban folynak le arcomon..
Eszembe jut minden egyes pillanatunk. És az összes emlékkel együtt,az a bizonyos nap is..amire mindig fájó szivvel emlékszek vissza.

*visszaemlékezés. 2 évvel ezelőtt*
Vasárnap reggel van,napsütés,a fák rügyeznek..a hóvirág már ezrével nyilik. Olyan boldog minden. Emellett,még az vidit fel,hogy van nekem egy nagyon édes szerelmem,akit soha el nem hagynák. A mai napot vele fogom tölteni,és már nagyon várom hogy lássam. Felkaptam magamra egy ruhát és vártam,hogy életem szerelme értem jöjjön.
Mikor végül értem jött, kézenfogva indultunk el,de láttam rajta..láttam rajta azt a szomorú arckifejezést,amit nem sűrűn láttam. Tudtam,hogy valami nincs rendben,rá is kérdeztem,de ő megoldotta egy annyival,hogy: "tényleg,semmi..csak fáradt vagyok"
Tudtam,hogy nem mond igazat,én tudtam,hogy igazából valami bántja,éreztem.
-Elmondanád végre?-fakadtam ki.
-Bella nézd.-bámult le a földre.-tudom,hogy nem fogod megérteni,de...
-Mi történt?-kérdeztem feszülten.
A szemembe nézett és láttam,hogy könnyes a szeme..aztán,lassan záprként hullottak a könnyei..zokogni kezdett. Nem értettem semmit,fogalam sem volt,hogy mi ez az egész,tényleg nem értettem.
-Harry! Kérlek..!Tudnom kell,látom hogy valami bánt.
-Szakitanunk kell.-mondta,teljesen kivörösödött szemekkel.
-Tessék?-meredtem le.
Megrázta a fejét,és megfordult.
-Ég veled.-szólt vissza újra.
*Jelen*
Azóta sem értem..nemtudom,hogy miért szakitott. Azóta is minden nap a választ keresem erre az egészre. De sajnos nem találom. 
A sós könnyek minden nap ellepik arcomat. Semmi életkedvem nincs,magányos vagyok,és tudom jól,hogy ezután már egy kapcsolatot sem szeretnék. Depressziós lettem kishiján,de nem tudok mit tenni,ez a srác mindig is a szivembe marad. Én két éve nem voltam senkivel,mert reménykedtem: hátha visszajön. Ahogy két éve minden nap,most is abban reménykedem,hogy visszajön hozzám és újra egy párt alkotunk majd. De ezek csak édes álmok..tudom,hogy nem fog visszajönni. Arcomat kezeimbe temettem és hevesen zokogni kezdtem. Annyira fáj,hogy nem tudok egy okot,ami miatt szakitott..legalább megváltozhattam volna,de nem..én elrontottam valahol. Amikor kinézek az ablakon és rengeteg szerelmespárt látok,a szivem összeszorul.Ilyenkor mindig úgy érzem,hogy legszivesebben öngyilkos lennék.


Már sokmindent megpróbáltam..véget akartam vetni az életemnek..Hogy miért? Mert tudom,hogy igy semmi értelme nincs az életemnek. Ha felhúzom a pulcsim újját,máris meglátom a hegeket,amelyeket saját magamnak okoztam. Megfordult bennem,hogy erősebben csináljam mindezt,de akkor mindig jött egy barát,aki leállitott,és aztmondta,hogy nem érdemli meg egy srác,hogy ilyesmit tegyek. Haha,könnyű mondani. Kivűlről nézve,biztos egy hülyének gondolna mindenki. De elegem volt..komolyan.
Mindenem ami volt,elvesztettem..eltűnt a remény..és tudom, hogy valamit elrontottam,de én várok rá..szüntelenül várom,hogy újra lássam,megcsókolhassam..és öleljem.

Most hogy belegondolok,tudom,hogy sok mindent elrontottam,de nincs mit tennem..
Ujjaimat végig húztam az erős vágásokon..majd a nadrágom szárát is feltűrtem,ott is rengeteg seb és vágás volt. Sokan kiközösitettek,mert szerintük egy idióta mazochista lettem. Hát igen,azóta nincsenek barátaim. Azóta senki nem állit meg..azóta kedvemre vagdosom magam,és azok akik igaz barátaimnak vallották magukat..azokat most mind tiszta szivembő gyűlölök. Megtanultam olyan embernek lenni,aki mindent fél vállról vesz,és azóta nem érdekel semmi. A saját életemet élem,amibe az is beleartozik,hogy suliban mehúzódom a padomban és hallgatom,ahogyan mások kicikiznek. Próbálom eltűrni a sértéseket. Magamba folytom a könnyeimet,de sokszor nem megy. Van,hogy elsirom magam,de ez senkit sem érdekel..
A sulivécébe zárkózva szoktam kisirni magam..könyvtárban eszem..és próbálok minél távolabb kerülni az emberektől. 

Itthon,szinte alig váltok pár szót a családommal. Alig eszem valamit,talán hamarosan anorexiás leszek..
De nem érdekel. És mindezt azért tettem magammal,mert volt egy személy,aki valamikor az egész életet jelentette számomra,és most azt se tudom hol van,vagy hogy van. Fáj,hogy semmi életjelet nem ad magáról,pedig egy időben azt mondta meghalna értem.
Most is rossz visszagondolni ezekre a hónapokra. 

Most senkit nem érdeklek,habár felhagytak a sértegetéssel,most egyáltalán nem állnak velem szóba. Remek. Mondjuk már megszoktam. Amiúta elvesztettem Harryt az életem romokba hever,és én egy senki vagyok.

Anyám rontott be hirtelen a szobámba,nem is értem minek..ő nem szokott ilyensmit csinálni..
-Kicsim..-sápadt le az arca.
-Igen?
-Keresnek.-mondta szipogva,majd a kezembe nyomta a készüléket.

-Igen,tessék?
-Ön.Bella Truscott,Harold Edward Styles,egykori barátnője?
-Igen,én vagyok. Mi történt?
-A barátja..elnézést,a volt barátja elhunyt.
-Hogy micsoda?-sápadtam le.-Meghalt? Harry meghalt?
-Igen,nagyon sajnélom,hogy tőlem kellett megtudnia. Őszinte részvétem.
-Én..-fagytam le,majd hangos zokogásba kezdtem.
-Kérem jöjjön el hozzánk,van itt valami önnek,mr.Styles-tól.
-Rendben.-mondtam halkan,majd megadta a cimet,és úgy ahogy voltam fogtam magam és elindultam.
Egész úton csak zokogtam. Az járt a fejemben,hogy mért igy váltunk el? Utoljára mért nem lehettem vele,akár egy kicsit is.?

Mikor megérkeztem,egy hölgy fogadott,aki a kezembe nyomott egy boritékot.
-Mi ez?-kérdeztem.
-mr.Styles szobájában kaptuk. Önnek van cimezve.
Remegő kezekkel felbontottam a boritékot és megláttam Harry kézirását. Megint kitört belőlem a sirás. A levélben ez állt.

"Az én egyetlen Bellámnak.
Mielőtt meghalnák,szeretném leirni neked az utolsó levelem. Már alig van erőm irni neked,de nem szeretném,hogy úgy haljak meg,hogy nem tudtál rólam semmit. Tudom,hogy választ keresel erre az egészre. Most válaszolok neked. Két évvel ezelőtt még egy párt alkottunk..most is könnyezve emlékszem vissza azokra a gyönyörű évekre. Biztos megfordult már benned az a kérdés,hogy miért szakitottam,hát most elmondom. Leukémiás vagyok. Hamarosan meghalok..
Ezt azért nem mondtam még el neked,mert nem akartam,hogy kicsit is rosszul érezd magad emiatt. Tudtam,hogy nem sok időm van hátra,ezért inkább szakitottam. Azóta sem voltam senkivel. Tiszteletben tartottam, hogy veled sem szakitottam úgy,hogy okot adjak rá. Azóta is csak te jársz a fejemben,és kérlek ne feledd el,hogy én mindig is szerettelek.
Most,hogy már csak pár hetem van hátra,gondoltam irok neked..én nem akartam,hogy találkozzunk,és remélem megérted,hogy miért. Tudod,már sokszor elgondolkodtam azon,hogy miért voltam ilyen béna,hogy nem tettem meg a nagy lépést..talán,mert tudtam,hogy beteg vagyok és,ebből már nem gyógyulok meg. A boriték alján megtalálod a gyűrűt..
Igen,meg szerettem volna kérni a kezed. De nem mertem,tudtam,hogyha igent mondasz,csak kevés időnk lesz a boldogságra,és én azt szeretném ha te mindenképpen boldog lennél..de igy nem lettél volna az. Kicsi mackóm..fura ezt igy kimondani,talán utoljára..bevallom,most is remegő kézzel irom ezeket a sorokat,és a szememben azok a fránya könnyek nem akarna eltűnni..sokszor gondoltam vissza rád,drágám..de tudod nem akartalak felkeresni,és nem akartalak mindenféle bajaimmal terhelni. Bele se merek gondolni,hogy mennyire megbánthattalak,sajnálom.
Igy utoljára engedd meg,hogy leirjam: végtelenül szeretlek..Köszönöm neked az együtt töltött gyönyörű emlékeinket és mindent,ami velünk történt. Drágám,eljött a búcsú ideje..
Utálom a búcsúzkodást,diónagyságúra szűkül a gyomrom,és nagyon rossz érzés búcsút vetni egy olyas valakitől,akit végtelenül nagyon szeretek. A boritékba van még egy pár közös képünk is,hogy ha netán eszedbe jutnék,akkor nézegesd őket..hidd el én ezalatt a két év alatt mindig ezt tettem.
Véget ért ez is..remélem,mindig ilyen mosolygós,kedves,aranyos és gyönyörű maradsz ezek után is.
                                                                                        Az én gyönyörű Bellám maradj mindig!
                                                                                                           Szeretlek,Harold."

A könnyeim már patakokban folytak,a kezem remegett,kifehéredtem és tudtam,hogy nem birom ezt sokáig. Bementem egy szobába,ahol megmutatták nekem Harry holttestét. Le volt takarva egy fekete takaróval,amit könnyedén leemeltem róla,majd mikor megláttam Harryt,átöleltem a koporsóját és hangosan zokogva akartam,hogy megint az enyém legyen.
Végül anya értem jött,és hazavitt. Egész éjjel nem aludtam semmit és  előkerestem a pengéimet.
A kezemhez emeltem és végig húztam karomon,majd mégegyszer megpróbáltam,de nem ment..
Tudtam,hogy Harry nem szeretné most ezt. Visszaraktam fiókomba és bebújtam az ágyamba. Nagyon sokat sirtam,mignem egyszercsak elaludtam.

Reggel arra keltem,hogy anya arra kér öltözzek fel. Tudtam,hogy mi következik..ma van a temetés. Istenem,miért ? Miért kell most az ő temetésére mennem ? Miért halt meg ?
Gyorsan felöltöztem,majd elindultunk. A temetés pontban 12.-kor kezdődött. Sirva álltam a földbe ásott koporsó mellett és a rajta heverő rózsákat néztem. Ott voltak a srácok is. Liam,Louis,Niall és Zayn.
Rengeteget sirtak...átölelték egymást,majd zokogó szemekkel figyeltek tovvább,nagyon rossz volt ezeket látni. Mikor vége lett,megláttam,amint Louis a sir mellett térdelve zokogott.
-Tesó! Hiányzozni fogsz! Miért tetted ezt velem,velünk? Miért hagytál itt minket? Pedig te erős srác voltál. Ne csináld ezt..mi lesz velem nélküled haver ?- a földet bámulta és hallottam hangján hogy sir,az én könnyeim is eleredtek,mad miután Louis elment én guggoltam le a sir mellé.
-Harry..mért hagytál egyedül? Miért teszed ezt mindig velem? Én nagyon szeretlek még mindig! És rengeteg megbeszélni valónk van! Hallod Harry ?! Gyere vissza,könyörgöm.-zokogtam,majd a hajamat kezdtem el szorongatni.
Anya elvonszolt,és hazamentünk,de semmi kedvem nem volt otthon maradni.. nekem Harry mellett a helyem.

*2 év múlva*
A temető felé haladok virággal a kezemben. Harry halála óta két év telt el és én minden nap kisétálok ide a temetőbe és meglátogatom őt. Ahogy két évig vártam rá,most is minden nap találkozom vele..minden egyes nap hozok egy virágot ,és meggyújtok egy gyertyát a sirján.
Akárhányszor itt járok megnyugszom,mert tudom,hogy Harryvel lehetek és ez megnyugtat.
Nemtudom mit kell tennem,de ezt folytatni fogom,minden nap meglátogatom majd őt..és egy kérésem van.: mikor meghalok Harry mellé temessenek majd.! 
Egy csodás szerelem,csodás befejezéssel kell véget érjen.

          

21.:)

Tegnap..jól éreztem magam Zaynnel,de nem is az,hogy megbántam,hanem..elhamarkodottan cselekedtem. Mármint..hagytam. Most lett vége a kapcsolatomnak Harryvel és már egyből Zaynnel smárolok..szánalmas vagyok:(.
Mára semmi tervem nem volt,vagyis de..ülök itthon és gépezek,majd lefekszek és várom a szebbjövőt. Komolyan,minden olyan szar körülöttem. Anya feljött a szobámba és ágyba hozta a reggelimet.
- Gondoltam,most semmi kedved nincs lejönni,és nyugodtan tombold ki magad,megértelek. Itt a reggelid.
- Köszönöm.-mosolyodtam el.-de igazán nem kellett volna felhozni,lementem volna..különben is,kutya bajom. Nem érdemli meg,hogy szomorkodjak miatta.Csak az bánt,hogy nem adott rá okot..
- Kicsim,tudod jól,hogy az ilyenek azt jelentik,hogy nem is szeretett igazán. Most ,nem akarom elitélni,mert igazán helyes fiú volt,csak ezeket hallva..szerintem nagyon pofátlanság volt.
- Tudom. És köszönöm,hogy mellettem vagy és bármiben segitesz.
- Ez semmiség. Amúgy mi volt tegnap Zaynnel.
- Áh semmi.-legyintettem,csak elmondta,hogy Harry egy másik csaj miatt szakitott és hülyültünk és meg..izé semmi.
- Mi történt ?-kerekedett el a szeme,majd elmosolyodott.
- Okéoké..elmondta,hogy még szeret..és hát,nemtudo,hogy,de megcsókolt.
- Drágám..ennek nagyon örülök,hogy ittvan egy újabb aranyos fiú,de megint csak arra kérlek,hogy vigyázz..ne dőlj be neki..lehet,hogy megbánod és nem szeretnélek összetört szivvel látni.
- Tudom anya,vigyázok. És köszönöm.
Kiment a szobámból és még pár percig mosolyogva ültem az ágyamon,majd nekikezdtem enni. Mikor befejeztem felnyitom laptopom. Felmentem twitterre és egy csomó "sajnálom" üzit kaptam. Nem érdekelt,de azért aranyosnak találtam. Felvettem valamit magamra,majd továább twittereztem és megláttam Taylor leszarom Swift oldalán egy kiirást.
"Boldog vagyok veled @Harry_Styles szeretlek! Köszönöm a tegnap estét. Csodálatos volt. És tudod,szard le ,hogy mit gondolnak EGYESEK. Ne érezd magad rosszul emiatt. Én ittvagyok neked."
Najó most szószerint olyan nagyy izé van a fejemben,hogy azt még kimondani is rossz. Mi a jó fészkes ki**szott szar van ezekkel? Hát rohadjanak meg! (Elnézést a káromkodásért)
Most komolyan,mit képzelnek..itt irogatnak ilyen szaros nyálas dolgokat..nekem meg görcsbe rándul a gyomrom,és az arcomon megjelennek a sós könnyek és nem tudom visszatartani őket. Erős vagyok? Igen,azt hittem..de nem. Dehogy vagyok! Igenis rosszul esik! Nem tettem semmit ,és azt hiszi,hogy lecserélhet egy ilyen senkire. Féltékeny vagyok,nagyonis! Naés? Van ebbe valami rossz? Egykor halálosan szerettem,és még most se megy ki a fejemből. És azt kell látnom,hogy ezzel a csajjal van együtt és ez nagyon rosszul esik. Belegondolni abba,hogy ilyen könnyen túl tette magát rajtam..és látni,hogy milyen boldog ezzel a csajjal..sőt,lehet,hogy boldogabb mint velem...hát,nagyon rosszul esik. Eszembe jutnak azok a bizonyos éjszakák,minden aranyos pillanatunk,és most fáj..mindenem. Elkezdtek folyni a könnyeim..olyan rosszul esett..
Anya hirtelen bejött.
- Ööm..drágám ittvan Zayn.
- Mi?
- Elmehetek,ha zavarok.-dugta be a fejét Zayn és egy 1OOO wattos mosolyt küldött felém. Zavarba jöttem teljesen.
- Dehogyis,nyugodtan bejöhetsz.-mondtam mosolyogva..talán egy kicsit elpirulva.
- Oké,akkor hagylak is titeket.-mondta anya,majd kiment.
Ketten maradtunk. Körbenézett a szobámban,egyszer-kétszer rám mosolygott és éreztem,hogy a szivem sokszorosan megdobban.
- Figyelj.-jött közelebb hozzám.-a tegnapiért..nézd..öm..bocs.-vakarta meg a fejét.
- Semmi baj.-vigyorogtam.-sőt. Nagyon is élveztem.
- Igen?-csillogott a szeme.
- Igen!
Megint megcsókolt..de nagyon hosszasan. Annyira jól csókol és és áá.
- Én..megint bocs.
- És megint nem baj-nevettem fel.
- Figyelj igazából azért is jöttem,hogy elhivjalak ma estére valahova. Lesz egy amolyan "one direction tiszteletére "egy buli..és nekem nincs kivel mennem..
- Eljövök.-vágtam rá.
- Jó,akkor én megyek felöltözök. 7-re jövök. szia.-mondta,majd megpuszilt.
Többre számitottam,hogy őszinte legyek..vagyis..na. Nemértem,hogy most mit is érzek valójában..
Keresgéltem a ruháim között,majd elmentem zuhanyozni,megmostam a hajam.
Felvettem ezt a ruhát.

Kisminkeltem magam,majd felvettem egy magassarkút és előszedtem az egyik fekete táskám. Belapakoltam minden fontos dolgot. Telefon,zsepi,pénztárca,smink.
Hétre készen is voltam. Zayn értem jött és elmentünk egy bulizós helyre. Nem diszkó volt,vagy ilyensmi,hanem egy óriási nagy étterem szerűség,egy csomó hiresség énekelt..és kicsit fura volt,hogy Zayn oldalán vagyok,nem Harry-én. Miért is lettem volna Harryvel,mikro ő a drága Taylor-jával volt. Kézenfogva jöttek be és ,hogy mindenki lássa őket,smároltak egy sort. Görcsbe rándult a gyomrom..már a sirás határán voltam,mikor Zayn megölelt,és jó szorosan megfogta a kezem.
- Figyelj..Harry hülye..ne is törődj vele.
- Nem fogok.-mosolyogtam erőltetetten
Én nagyon jól elovoltam Zaynnel és a srácokkal komolyan...csak arra nem gondoltam,hogy Harry is a 1D-be tartozik.
- Hali.-köszönt Harry,Taylorral a jobb felén. Mikor meglátott,kicsit elfordult,majd kérdően nézett rám.
- Mit keresel itt?-kérdezte.
- Velem van.-morogta Zayn,mire én csak bólintottam egyet.
- Aha..hamar túlélted ezt az egészet. Legközelebb az egész bandával járni fogsz?-nézett rám.
- Nem..képzeld el..hogy sokat sirtam,nagyon sokat. És amint látom,nagyon jól megvagy a kis cafkáddal..és nekem kiba**ottul rosszul esett,hogy csak úgy otthagytál..és nem járok majd az egész bandával. Zaynnel se járok,csak hogy tudd. És békén hagyhatsz,élj boldogan a drága csajoddal és felejts el engem.
A hallottakat,Harry a földre pillantott és mikor visszanézett,láttam a szemében a megbámást. De kit érdekel ? Leszarom!
- Na idefigyelj kisanyám!-tette csipőre a kezét Taylor.-mégis mit keresel itt ? Azt hiszed,hogy olyan nagyon a bandához tartozol ? Áh,nem hinném..tudod..te egy senki vagy,és leakadhatsz Harryről.
- Mi az, hogy akadjak le róla ? Elnézést, de két nappal ezelőtt, még szerelmet vallott nekem..hát szánalmasak vagytok..nemmondom.
- Figyelj.-nevetett Taylor.-semmi helyed nincs a sztárvilágba,közöd még annyi se. Szóval szerintem,ne jelenj meg ilyen helyeken,mert ezt nem olyanoknak találták ki,mint te. Mármint,ha érted mire célzok. Attól nem leszel menőbb,ha ilyen helyekre járkálsz..mert hát,egy ilyenkitől elég szánalmas dolog.

Hát mit ne mondjak,nagyon fájtak a szavai,és jött,hogy pofán verjem egy lapáttal. 
- Najó.-mondtam elég hangosan.
- Várj,még nem fejeztem be.-mondta.-szóval,jobban teszed,hogy a szegény fejedet elkotrod innen,mert senki nem szeret. Nem illettél Harryhez,és mégcsak hires sem voltál. Bocsi,de valakinek világositania kellett..és a fiúk is igy gondolják,ugye srácok?-nézett feléjük akik,hihetetlenül megrémült arccal kapkodták a fejüket.-látod nem tudnak mit mondani,ez az igazság. Bella,vagy hogy is hivnak..vége van neked és Harrynek,most én vagyok vele. És láthatólag velem boldogabb,veled,meg csak azért járt,hogy legyen valakije. Sajnálom,hogy tőlem tudod meg..vagy várj..nem sajnállak.-nevetett.-elhúzhatsz.
Odafordult Harryhez és megcsókolta,majd Harry kezeit a fenekére(!!!!!!!!!!!) helyezte. A könnyeim patakokban elkezdtek folyni. Kirohantam,olyan gyorsan,amennyire csak tudtam. Leguggoltam a földre és csak zokogtam,nem érdekelt,hogy szétfolyik a sminkem. Nem érdekelt,hogy az emberek hülyének néznek,mert az úton guggolok és bőgök,mint egy hülye...semmi nem érdekelt. De nagyon megbántottak..nagyon.És ezt soha nem bocsájtom meg nekik!
- Héé..nyugi.-éreztem meg két erős kezet a vállaimon.
- Hogy nyugodjak meg?-zokogtam tovább.
- Gyere ide manó.-megölelet. Annyira szeretem Zayn öleléseit..annyira nagyon.
Megpuszilta a fejem búbját.
- Haza kisérlek.
- Köszönöm.-szipogtam,majd együtt indultunk haza.

2O..:)

Rápápámpáááám megjött az ihletem :D Most elég sok minden volt az agyamban,úgyhogy szépen leirtam ide nektek. remélem tetszik. millióó puszi..:)

*2  hét múlva*
Hazajöttünk Hawaii-ról,amit egyrészt nagyon bánok,de egyrészt nem,mert most rengeteg megbeszélni valóm van anyáékkal. Leültem a konyha asztalhoz és "anya" megsimogatott,majd beszélgetni kezdtünk.
- Kicsim. Megértem,ha dühös vagy.
- Anya,már nem vagyok dühös..én gondolkoztam ezen az egészen,és nem is rátok kell haragudjak,hanem azokra akik szülőknek merik nevezni magukat..és ott hagytak engem a kórházba egyedül. És nektek csakis hálás lehetek,mert örökbe fogadtatok..és köszönöm ezt.
Láttam,hogy a könnyei már folydogálnak,úgyhogy énis egy kicsit elérzékenyültem,de nembaj. Megöleltem anyát és egymás vállán sirtunk. Majd mikor megnyugodtunk bement a konyhába és lasagne-t készitett nekem. Addig felmentem a szobámba és felhivtam Emily-t.
- Em. ezer éve nem beszéltünk,hallod te csaaaj,csinálunk valamit ?
- Igeeeen. Juujj ár várom hogy lássalak és jól-jól megszorongassalak dinka. 1O perc és ottvagyok.
- Oké,várlak.
Felvettem magamra egy melegitőpólót és egy othoni nadrágot. Csengettek. Eszeveszettül rohantam le,majd mikor megláttam Emily-t az ajtóban ,sikongatni kezdtem,jó szorosan megöleltem és egy csomó puszit nyomtam az arcára.
- Meg ne ölj.-nevetett fel.
- Hiányoztáál.
- Jujj teis nekem. Kell mesélj egy csomóót.
- Bella..-jött ki anya.-Ó szia Emily..kész a kaja,gyertek enni.
- Milyen kaja ? Kopog a szemem.-kérdeztem Em.
- Lasagne.
- A kedvencem..óó Phenelope (anya) mindig tudod mi kell nekem.-mondta csillogó szemekkel,majd berohant a konyhába. Ezen csak nevettem. Nagyon otthon érzi magát nálunk,de persze engem nem zavar,sőt senkit se..ő már egy családtag..annyira szeretem. Mikor bementem ő már nagyjába evett és egy fél kiló ketchup-ot nyomott a kajájára,
- Még mindig nem értem,hogy tudsz te ennyit enni ? És olyan vagy,mint egy pálcika.
- Nemtudom,de ez mennyei. 
Jót nevettünk ezen,majd mikor megettünk mindent Emilyi-vel felmentünk a szobámba.
- Na mesélj csajszi ! Mi volt ?
- Jajj,nagyon jó volt,sokat úsztunk,meg..meg egyszerűen eszméletlen jó volt. Volt egy kis házikó,csak nekünk. És egyik este öhm..
- Tüüttüütütüütütü éértem én .-vonogatta a szemöldökét,majd nevetett.
Beszélgetésünket kopogás zavarta meg.
- Igen?
- Bejöhetek ?-dugta be Harry a fejét.
- Persze.
A nyakába ugrottam,majd meg akartam csókolni,de láttam,hogy nincs jó kedvében. Elengedtem,majd leültem.
- Mibaj van?
- Ömm..-vakarta meg a fejét.
- Zavarok ?-kérdezte Em.
- Nem.-mondta Harry határozottan.-csak annyit akartam mondani,hajtotta le a fejét,és eész végig fel se nézett.-nekem ez nem megy..szakitanunk kell.
- Mi ?-döbbentem le.-De mégis miért ?
- Mindegy. Most...-akadt el a hangja.-mennem kell.
Kiment. Otthagyott. Egyedül..féltem..mégis miért szakitott ok nélkül ?
- Mi a szar ?-állt fel Emily is,majd utánna rohant.
*Emily szemszöge*
Harry után rohantam. Ezt azért mégsem teheti,igy kidobni szegény Bellát,főleg,hogy semmit nem tett. És tudom,hogy mi történt Hawaii-n és ok nélkül nem tehet ilyet. Kirohantam,majd az épp kocsijába beszálló Harryt kihúztam onnan és kérdőre vontam.
- Ezt mégis hogy gondoltad ?
- Mit ?
- Bazdmeg!!!! Mért szakitottál vele ?
- Mert nekem ez nem megy tovább.
- Mi az,hogy nem megy tovább ? Tudod miket mesélt rólad Bell ? Tudod mennyire szeretett,te faragatlan hülye !! Elmehetsz a jó büdös szarba !-kiabáltam.
- Emily ezt te nem értheted.
- Mondj egy kibaszott okot !
- Bazdmeg ez nem a te dolgod,jó ? Ne avatkozz bele !
- Hát tudod mit ?Igen is van hozzá közöm,mert a legjobb barátnőm. Annyira nem érdemel meg téged senki ! Elég jól ismerlek,sőt.. Most nagyot csalódtam benned.
Visszarohantam Bellához,aki az ágyon ült és sirt. Zokogott..nem is tudtam,hogy mit tegyek.

*Bella szemszöge*
Csak sirtam és sirtam..nagyon rosszul esett,hogy meg se mondta,miért szakitott,te jó ég..mit tegyek most ? Emily közben visszajött.
- Szivem !-ölelt meg.-ne sirj,nem érdemli meg. Hallod ? Nyugi!
- Nem megy.-kiabáltam rá.-Bocs.
- Nembaj.-mosoyodott el.-megértem,hogy dühös vagy. Figyelj,nemtudom mi volt ez az előbb veled és vele..de neki többet nem dőlhetsz be ! Figyelj rám Bell. Te nagyon jól ismersz engem,és tudod,hogy mindig igazat mondok neked. Ő nem érdemel eg téged!
- De még okot sem mondott.
- Tudom..tudom. Csak most mit kezdek magammal ? Basszus..
- Nyugalom.
- Mi történt ?-rontott be Matt.
- Semmi.-mondta Em.
- De,valami történt ! és tudnom kell,hogy mi történt a nővéremmel.
- Harry...szakitott vele.
- Mi?
- Igen..
- Megverem ! Hogy merte összetörni a nővérem szivét ?
- Aranyos vagy.-néztem fel rá.-de nem kell semmi ilyet tenned.-Gyere ide.
Megöleltem őket. 
- Nagyon szeretlek titeket...tényleg,ti jelentetek nekem mindent,akkor is,ha nem vagyunk igazi testvérek.-néztem rá és még egy könnycsepp gördült le arcomon.
- Szóbal tudod?-kérdezte Matt.
- Igen.-mosolyodtam el,mert nagyon aranyosan nézett rám.-de te attől még az én hülye kisöcsém maradsz,akit mindennél jobban szeretek.
- Ajánlom is.-nevetett fel.
-Megkérhetlek arra,hogy hagyjatok magamra ?
- Igen.-mondták egyszerre.
- Túl leszek Matt-nél,ha kell valami szólj.-mondta Em.
- Oké,köszi.
Kimentek,majd megint sirni kezdtem. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen!! Mit tettem ? A sós könnyek végig gördültek arcomon,majd a nyakamon. Úgy éreztem tehetetlen vagyok. Semmihez nem volt erőm. Felléptem twitterre,és csak ennyit irtam ki.
@Harry_Styles: csak egy okot kértem,de te nem adtál !! Az arcomat könnyek lepik el,de te ezt ilyen könnyen megoldod..

Kis idő múlva válasz is érkezett rá.

@BellaTruscott_123: ez nem ilyen könnyű. nem értheted ezt az egészet.

Hát köszönöm szépen. Nem érthetem ? Miaz,hogy nem érthetem? Hát kapja be! Nemérdekel..komolyan,semmi nem érdekel!
Nem sirtam többet..próbáltam lenyugodni..próbáltam felejteni,de nekem ez nem megy.!
Böngésztem még kicsit twitteren,mikor megakadt a szemem valamin.

@Perrie_Edwards: nem értem,hogy miért volt ez jó. De tudod mit? Ezúttal nem bocsájtok meg!minek? hagyj békén. 

Szóval ők is végeztek. Tejóég..ez olyan szar...minden annyira megromlott körülöttem.

Felhivatm Zayn-t,hátha megtudok valamit.
- Szia Zayn.
- Szia manó.(amúgy igy szokott szólitani.:D)
- Hogyvagy ?
- Nagyonjól,megkönnyebbülten.
- Azjó.
- Sajnálom.
- Nem kell..csak nem tudom,hogy miért szakitott.
-  Taylor..
- Ki?
- Figyelj,ez nem telefontéma,és az se biztos,hogy igaz,de találkozzunk valahol és elmondom.
- Jó,hát felőlem hozzám is jöhetsz.
- Ha már igy megy akkor inkább gyere te. Lusta vagyok.-nevetett fel.
- Áh-röhögtem. -Jó mindjárt indulok,puszii.
- Szia pindúúrpandúr.

Felvettem magamra egy bordó blézert egy szürke halálfejes pólót és egy fekete párducmintás nadrágot. Szóltam a többiekhez,hogy elmegyek Zaynhez,és ne keressenek. Mikor odaértem ,Zayn ajtót nyitott és bementem.
- Szia picúr.-megölelt.
- Szia te lusta.-öltöttem ki a nyelvem.
- Na meséljek ?
- Igen!
- Szóval én nem tudok sokat,csak annyit,hogy Taylor..mármint Swift..amúgy én rühellem azt a kurvát..na mindegy,szóval Harry mondta,hogy Taylorral milyen jól kijönnek,és a múlkor,mikor együtt voltak Harryt megcsókolta a csaj ,és hogy oda van érte..Taylor meg mondta neki,hogy szakitson veled.
- Na ezt aztán jól elmondtad Malik.-nevettem fel,de azonnal lehervadt a mosoly az arcomról.
- De manóka,ez ne szomoritson el téged. Mi nem utálunk és te továbbra is az én cuki manóm leszel,akit szeretek. Mondjuk,még mindig ugyanúgy érzek irántad.-nézett le a földre,majd a szemembe.
- Mármint ? Te még mindig?
- Igen..még mindig szeretlek. Azóta..-közelebb jött hozzám és láttam,hogy megakar csókolni,mert közeledett ajkaimhoz,de lehajtotta a fejét,és csak szimplán megölelt.
- Figyelj..én örülök,hogy ezt elmondtad nekem.-vigyorogtam.
Ott maradtamm nála. Sokat hülyültünk,majd ettünk valami gumicukrokat és nagyon jól éreztem magam. Mikor már éppen indultam volna,még egy kicsit beszéltünk.
- Najó én nem birom tovább.-fakadt ki.
- Mi ?-nevettem fel. 
Odaszökkent hozzám és ajkaimra tapadt. Megcsókolt..és én nem elleneztem,megöleltem és belemosolyogtam csókunkba,majd egy kicsit gyöngedén ellöktem magamtól.
- Tényleg mennem kell.
- Szia. Szeretlek.
- Szia.-mosolyogtam,majd kiléptem az ajtón,rámosolyodtam mégegyszer. Mikor becsukta az ajtót,nekidőltem és mosolyogva sóhajtottam fel.
*Zayn szemszöge*
Miután megcsókoltam..éreztem hogy teljesült az egyik álmom. Őszintén megvallva,én még akkor is őt szerettem mikro Perrie-vel jártam..de ő már nem érdekel..csak Bell. Megcsókoltam...annyira jó volt. Olyan puhák az ajkai és annyira gyengéd..és a csókunkba belemosolygott,ráadásul még meg is ölelt..szóval ő is élvezte..ez most annyira jó. Miután kiengedtem és becsuktam az ajtót,majd  mosolyogva támaszkodtam neki az ajtónak.:)

!!

Ti drágák..én sajnálom,hogy nem tudok nektek napról-napra hozni frisset..de..de egyszerűen,mire odakerülök,már nincs türelmem irni..és már késő is van mindig és soha nem jutok el addig,hogy irjak..de megigérem nektek,hogy összeszedem magam és hozok nektek jobb részeket.! szeretlek titeket tényleg,és sajnálom.:3

19.:)

Reggel kómás fejjel ébredtem. Harry megölelt és el sem engedett..én elmosolyodtam ezen,habár..még én sem értem,hogy tudok ilyenkor mosolyogni..talán csak egyszerűen próbálom leleplezni a bennem kavargó érzéseket..magamba folytom a könnyeimet,és própálok boldognak tűnni. Nem akarom elrontani ezt a hetet..nagyon drága lehetett és én nem akarok mindent elrontani.
- Ma mit szeretnél csinálni ? Maradjunk itthon,hogy..
- Nem dehogyis..-vágtam közbe.-Harry,szeretném,ha ezen a héten nem is gondolnánk erre. Én nem akarok most szomorú lenni. 
- Rendben,akkor hova szeretnél menni ?
- Menjünk le a tengerparta.-mosolyogtam.
Átöltöztünk,majd lementünk enni és gyorsan kimentünk a tengerparta. Én a napozás mellett döntöttem,Harry pedig úszott. Egyszer csak nem láttam sehol.
- Harry ! Harry!!-kiabáltam,de sehol nem volt. Gyorsan a tengerbe szaladtam és megláttam,ahogy a viz alatt van és meg se szólal. Nagyon megijedtem.-Harry!!-kiabáltam ismételten,de semmi. Már kezdtem rendesen megijedni,mikor hirtelen előbújt a viz alól.
- Búúúúúúúúúúúúú.-kiabálta.
- Harry!-mondtam, miközben csapkodni kezdtem.-többet ne csinálj ilyet,megijedtem.
Felkapott az ölébe és megsimogatott. Pörögtem egyet a levegőbe,majd lerakott és a homokba feküdtem. 
- Maradj úgy!-mondta.
- Miért ?
- Csak maradj ott.És hunyd le a szemed.
Követtem utasitását. Lehunytam a szemeimet és elmerültem gondolataimban.
Pár perc múlva ajkait éreztem az enyéimen,majd megfogta a kezem.
- Kinyithatom a szemem ?-kérdeztem kislányos hangon.
- Igen.-felsegitett,majd megláttam a körvonalamat kagylókból.
- Jajj,de aranyos vagy. Ez nagyon szép.-mosolyogtam,majd csak hosszasan megcsókoltam.
Hamar elrepült az idő,csak azt vettem észre,hogy besöétedik lassan.
- Menjünk haza..van egy kis meglepetésem számodra,ha te is benne vagy.-kacsintott..és vigyorgott kajánul..értettem a célzást. És még akkor is,ha most nem kéne boldognak lennem,akkor is megteszek mindent,csakhogy,ő boldog lehessen. Bementünk a kis kunyhókba,ahol Harry arra kért,hogy öltözzek fel úgy,hogy elmegyünk egy étterembe.
*Felvettem magamra ezt*

Megfogtam a kezét,majd elmentünk egy nagyon elegáns helyre. Az ltteremben minden nagyon jó volt,de valahogy nem tudtam boldog lenni. Hirtelen megcsörrent a telefonja.
- Haló?-vette fel.-Nem..rendben.. Tessék,veled akar beszélni.-nyomta a kezembe a telefont.
- Igen?
- Szia kicsim.-hallottam meg "anya" hangját.
- Szia.-mondtam,majd teljesen könnybe lábadt a szemem.-Miaz?
- Gondolom..most teljesen kivagy borúlva.
- Igen,megtudtam,hogy nem vagy az akinek képzeltelek..nem tudok nyugodt lenni..
- Sajnálom.
- Legalább elmondhattad volna akkor,amikor otthon vagyok..mindegy..
- Nem akartalak ezzel terhelni,és tényleg sajnálom.
- Hát van is mit!  Bocs de leteszem..nincs kedvem erre...azért jöttem ide,hogy jól érezzem magam.-mondtam,azzal leraktam.

- Mit mondott ?-kérdezte Harry.
- Mindegy,koccintsunk.-emeltem magamba a poharam,koccintottunk,majd ezután nagyon jól éreztem magam.Este felmentünk egy hotelszobába,amit aznap estére bérelt ki. Az ágyon rózsaszirmok voltak,mindenhol gyertya és minden olyan romantikus volt.
- Ez csodálatos.!
- Semmiség. Szeretném ha jól éreznéd magad.-mosolygott. Smaragdzöld szemeivel az enyéimbe nézett.Elvarázsolt. Lassan közelebb hajolt hozzám és megcsókolt,de most a megszokottnál is gyengédebb volt. Jajj de szeretem őt. Nagyon is.
Ezután minden ment magától. És csak megjegyzem:erre az estére életem végéig emlékezni fogok!

Sziasztok :)

Kedves ólvasóim.! Ezúttal nem egy új résszel jöttem,de megigérem,hogy hétvégén az is jön..csak most zsúfoltak a napjaim..:/ Most arra szeretnék megkérni mindenkit,hogy válaszoljon kommentbe ezekre a kérdésekre :)

1.Mióta olvasod a blogot?
2.Ki a kedvenced?
3.Ha zene van csatolva,meg szoktad hallgatni?
4.Van valami,ami nem elég tiszta számodra?
5.Változtatnál valamit a blogon?
6. 1-1O-es skálán ,hány pontot adnál a blogra?

Megköszönném,hogyha válaszolnátok ezekre :) Nincs sok kérdés,de nekem rengeteget számit:)
Köszönöm. Szeretemazolvasóimat!!!!!!!

18.:)

Meghoztam nektek a következő részt :)

- Szóval azt kell elmondanom neked..-akarta mondani,de berontott Harry.
- Elnézést..Bella,gyorsan pakolj,megyünk Hawaii-ra.
- Mi ? Nem úgy volt,hogy holnap megyünk ?
- De..de a holnapi gépeket törölték a rossz idő miatt,és sikerült vennem két jegyet mára...2 órád van.
- Oké pakolok,de kérlek segits,anya ne haragudj,beszélünk majd mikor hazajöttem,oké ?-kérdeztem,mire anya csak bólintott,majd megpuszilta a fejemet és elment. 
Harry bennt maradt velem és segitett nekem.
- Melyik ruha legyen már.
- Szivem,felőlem fehérneműben is jöhetsz.-nevetett fel.
- Hagyjál már,te lükeee.-csaptam meg a fenekét.
- Ne üss meg..-mondta szomorúan,magához ölelt és megcsókolt...nyelve utat tört a számba,majd  a falhoz nyomott és csak csóókolt,csókolt és csókolt. Ellöktem magamtól.
- Elkésünk.-nevettem fel.
- Jó pakolj be,de miután megérkeztünk csak az enyém vagy.
- Okéoké.-mondtam neki.
Bepakoltam,majd mikor láttam hogy eltelt az idő,felöltöztem és elbúcsúztam anyáéktól.
- Nagyon szeretlek titeket.
- Vigyázzatok magatokra drágáim.-mondta anya.
Megöleltem mindenkit,aztán elindultunk.
*ruhám*

*a repülőn*
- Figyelj,azt szeretném,hogyha ez a hét csakis kettőnkről szólna.Tudod,mennyit számitasz nekem,ugye ? Szeretnék mindent megadni neked..
- Köszönöm.
Hallgattam zenét is majd Harry vállán aludtam el.

Mire felébredtem már Hawaii-n is voltunk. Megláttam azt a szép helyet és elállt a szavam.  Mikor kiszálltunk a repülőből pár Hawaii nő virágfüzéreket aggatott a nyakunkba..ááá minden olyan vagány volt. 

Beértünk a házhoz,amit kibéreltünk és eszméletlenül szép volt. Egy kis kunyhó,ami csak a kettőnké volt. A házból egyenesen a tengerpartra lehetett kilátni és minden gyönyörű volt.

Lepakoltunk és utána úgy döntöttünk,hogy elmegyünk fürdeni. Felvettem a bikinimet és máris mentünk le a tengerre.
*bikinim*

Miközben a tengerben úszkáltunk nagyon jól éreztem magam,és a szobapincérek hotak nekünk ananászt,meg pezsgőt..
Ott voltunk a parton egy darabig,és amikor a vacsorához készülődtünk,én felöltöztem,mikor egy futár hozott nekem egy levelet. Anyától jött.
"Kedves kislányom.
Ha már nem tudtam neked szemtől-szembe elmondani..megteszem itt,egy levélbe..tanűlán igy könnyebb is. Nem akartam elmondani ezt need,mert féltem,hogy fiatal korodra el foglak vesziteni..mostmár nagy vagy és te döntesz az életedről. Tudod jól,hogy szeretlek. Én nem is tudom,hogy mondjam el..
Te nem vagy a gyerekem. Örökbe fogadtalak. Most,hogy már felnőtt vagy,úgy gondoltam itt az ideje annak,hogy megtudd ezt. Kicsim én ezt nagyon sajnálom..sajnálom,hogy nem lehetek az igazi,vérszerinti anyád..sajnálom ha megbántottalak.Érezd jól magad,és tudd,hogy én mindig is a saját gyermekem ként foglak tekinteni!
Szeretlek!"

Engem sokkolt a hir..én nem vagyok a gyereke,és ezt eltitkolta előlem 18 éve. És még érezzem jól magam ezek után ? A könnyeim patokként folytak le az arcomon és nagyon nagyon rosszul esett,hogy csak most tudtam meg ezt. Fogalmam sincs,hol vannak a szüleim..
- Hé,szivem..mi történt ?- kérdezte Harry.
- Harry!-ugortam karjaiba.
- Igen ?
- Én egy árva gyerek vagyok.-mondtam és mégjobban sirni kezdtem.
- Tessék.
- Nézdmeg!-nyomtam a kezébe.
Miután elolvasta,neki is könnybe lábadt a szeme,és megcsókolt. Nem értettem,hogy miért igy egyből,de nem ellenkeztem.
- Ezek után nem fogsz szeretni.-löktem el magamtól,majd elfordultam és levettem magassarkúmat.
- Kicsim. De igenis szeretni foglak. Hidd el,hogy te jelentesz nekem mindent. A szerelmünkön semmi nem változtaat. Szeretlek.
- Ezt én nem hiszem el..Harry miért történik ez velem ?
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. A mostani szüleid is nagyon szeretnek. És az aki elhagyott téged nem érdemli meg az anya/apa szót.

Mondjuk..ebben teljesen igaza van. Ha a nevelőszüleim elfogadtak úgy ahogy vagyok,és szeretnek engem..akkor nincs miért aggódnom.
- Lehet.-szipogtam.
- Nem..ez biztos !-felemelte az államat és megcsókolt.-menjünk enni,aztán meg lefekszel szépen,alszol egyet és holnap minden rendben lesz.
*Egy órával később,már a hotelszobában*
- Harry.-nevettem fel.-nem hoztam pizsit.
- Ááá..adok neked egy pólót.
- Köszi.-mondtam,majd magamra kaptam,az egyik Ramones-os pólóját és áááá de jóó illata volt. Komolyan,ilyenkor jobban tudok aludni. Lehunytam szemeimet,majd próbáltam elaludni,de nem ment. Harry az ágyon ülve figyelt,amit meg is éreztem.
- Miaz ?-nevettem fel.
- Szeretlek.-mondta.
- Énis téged.És köszönöm.
- Mit ?
- Mindent.-mondtam.-Azt hogy vagy nekem.
- Érted bármit.
Mellém feküdt,adott egy jóéjt csókot,mellkasára dőltem,majd elaludtunk.

17.:)

Meghoztam nektek ezt a fejezetet..remélem tetszeni fog és ne haragudjatok,hogy csak moostanra sikerült elhozni !:)

Lennt egy olyan dolog fogadott,amit..én..én alig hittem el. Anya a kanapén sirt...apa pedig nyugtatni próbálta. 
- Nem tudom elmondani nekik. Mit szólna hozzá Bella ? És Matt ?
- Drágám,el kell nekik mondanunk mindent. Egytől egyig...de nem most. Még nem jött el az ideje. Tudom,hogy nehéz..nekem is,de nem mondjuk el nekik még.
- Anya,apa. Minden rendben ?-kérdeztem.
Nem szólaltak meg..csak sirtak. Anya a szivét fogta...és kezdtem teljesen hülyét kapni.
- Modnjátok már el. Anyaa! Mivan ?
- Kicsikém,nem ez a legmegfelelőbb pillanat erre. Anyádnak is nehéz.-mondta apa.
- Akkor mondd el te apa. Kérlek szépen. Valami történt,valami baj van,érzem. Tudnom ell,hogy mi van.
- Bella,megtudod majd, de most jelenleg anyáddal (zavaratan mondta) foglalkoznék. Nagyon össze van törve.
- Jó. Ti tudjátok.-mondtam nagyot sóhajtva,aztán felmentem.
Leültem a gép elé és böngészni kezdtem. Néztem facebookra feltöltött képeket,hallgattam zenéket. És elgondolkodtam,hátha rá tudok jönni valamire. De én semmiről nem tudok,semmi nem történt az utóbbi időkben..anya nem viselkedett furán..nem hinném,hogy valamivel megbántottam. Matt-el is jó a kapcsolatuk..én,én nem értem,hogy mivan. Ahogy görgettem lefele megakadt a szemem egy bejegyzésen.
"Szerintetek,milyen dolog ez, hogy Harry (a one direction-ból) igy kiakad,amiatt hogy lebuzizzák ? Szerintem tök szánalmas,hogy ennyire kiakad..mármint oké én megértem,de basszus egyből rinyálni kezd,és azt hiszi,hogy az a kis ribi barátnője (akit mellesleg utálok) karjaiba vigasztalódhatik meg..hát ez olyan szánalmas emberek,hogy fúúú. Hamár a csajánál vagyok..könyörgöm,még a nagyapám is jobbat találna magának...öcsém ti mit szerettek ebbe a csajba ? Kis tiniribi és mindenki úgy oda van érte,pedig k*rvára nemnormális. És olyan ronda,hogy én a helyébe nem mutatkoznák az utcán. Szerintem a hirességek kezdenek nagyon lesüllyedni holmi kis szarok szintjére..ti mit gondoltok ?"

Ooooké..ez nem esett valami jól. Elolvastam a kommenteket..hát persze,hogy mindenki mellettem állt,de ezt csak nem hagyhattam szó nélkül.

"Szia :) Örülök,hogy még egy utálkozóval bővült az "ismerőseim" köre. Hát mit is irhatnák neked te drága..? Nem mindenkinek válaszolok az üzeneteire,de a tied az kiütött ! remélem nagy élvezettel irtad,mert engem totálisan idegesitesz. Szóóóval,azvan,hogy had vigasztalódjon meg az én karjaimban,ugyanis a barátnője vagyok..kéérlel! Amúgy magasról leszarom,hogy utálsz :). A nagyapádnak tényleg jó izlése lehet ! Nemvagyok tiniribi,max te..de nem veszekedni jöttem. Nem tudom mit szeretnek bennem,de nem is akartam ezt elérni,csupán nem vagyok velük olyan hülye,mint te velem. Hát bocs,hogy mutatkozok az utcán..de csak nem rohadhatok meg a házban..
És képzeld..normális vagyok..nem voltam még elmegyógyintézetben,de a NAGYAPÁM ott dolgozik,ha szeretnéd szivesen kérek neked egy beutalót :) Én ennyit gondoltam erről az egészről..úgyhogy köszipuszi :)"

Nagyon sok lájkot kaptam erre a kommentemre,de könyörköm..ez tökéletesen jogos volt! én csak az igazat mondtam. És hopp, a kis csicska válaszolt is..már előre látom,hogy egy igazi "kommentharc" veszi kezdetét :D De végülis,engem nem zavar,sőt én nagyonis élvezem.

"Légyszives ne szóljál be nekem..különben is nem tudod,hogy ki vagyok ! Amúgymeg,miazhogy elmegyógyintézetbe küldesz ? Állitsál már magadon ! És ne képzeld magad nagynak !"

-.- Ez totál beteg. Mindjárt irok én neki olyat,hogy fúúúúú

"Ki vagy te ?:o Az angol királnyő ?:o Hát szerintem,te csak egy hülyecsicska vagy :)) áh,mmost kit érdekel.. Nem állitok magamon,mert nincs gomb rajtam..és nem képzelem magam nagynak,sőt inkább..ááá hagyjuk. Drágám,ilyen az élet,fogadd el,hogy senki nem ad neked igazat és mind mellettem állnak. Most ezen nincs mit veszekedni. Nyugalmas jó éjszakát,puszi a buksidra ! xx."

Nem irtam semmi dúrvát..minden jogos volt. Erre már vissza se irt és nagyon remélem,hogy ott marad  helyén,és nem pattog többet. Ennyit errőől.
Elég volt mára ebből az egészből. Lecsuktam a gépem,majd bevetettem az ágyam és megtaláltam a naplómat,amibe 1OOO éve nem irtam semmit. Bele olvastam,és egy csomó régi szép emléket idéztem fel.

*Naplóbejegyzések*

2O11.December 24.
Szenteste. Minden olyan hangulatos :) Ma feldiszitettem a fát...kimentem a repülőtérre apával a nagyszülők után. Már vártam az estét. Hamar eltelt a Karácsony első napja. Először kibontottuk az ajándékokat. Két pulcsit,pénzt,körömlakkokat,egy könyvet és pár apróságot kaptam,de igazából,nem is ez a lényeg,hanem,hogy a család együtt van és jól érezzük magunkat. Már csak az ideális pasi hiányzik, habár úgy érzem,hogy nagyon szerencsétlen vagyok..soha nem lesz pasim!!!!!:(

2O11. Január 27.
A mai napom valami eszméletlenül jó volt. Suliban  egy irtó helyes srác rámboritotta a spagettit..hát a pólómnak annyi :( De a srác tök aranyos volt,el is jött velem a mosdóig,kint megvárta amig kimosom (több-kevesebb sikerrel) a pólót. Mikor kimentem,mégegyszer elnézést kért,majd kiderült,hogy Taylornak hivják és tizedikes,ugyanúgy ahogyan énis.:D,csak ő a b-be jár. Szüneten sokat beszélgettünk és nevettünk. Nagyon jó társaság volt..komolyan mondom azok a smaragdzöld szemei egy nap meg fognak ölni !!!*_*

2O11 Január 28.
Ma is együtt lógtam Taylorral...tökre összemelegedtünk..(ha nevezhetem igy) A sulibüfében egy asztanál ültünk,persze nem ketten..de attól még jól elvoltunk.:) Mikor becsöngettek,ő elköszönt tőlem,majd gyorsan elkérte a telefonszámomat,hogy el tudjon érni ha látni akar..áááhhw de helyes. Szóval számot cseréltünk és már benne virit a telefonomban. Mateken rezegni kezdett a telefonom és Taylor irt,hogy nap végén megvár a suli előtt,és elkisér hazáig. Tök rendes volt tőle. Ma együtt sétáltunk haza,habár ő hamarabb letért,de köszönésképpen megölelt és kacsintott,majd azt mondta,hogy találkozunk holnap. Olyan helyeeeeees. Ma este kaptam tőle sms-t,hogy jó enne,ha holnap elmennénk valahova,természetesen igent mondtam. Olyan jól alakul most minden.:)

2O11. Január 29.
Ma suli után elmentem Taylorral sétálni,és ettünk hot-dogot is :D Sokat nevettünk és rettenetesen jól éreztem magam Vele. Nemtudom,hogyan és mikor történt,de azt hiszem beleszerettem!!!! 

2O11. Január 3O.
Talán életem legjobb napja volt a mai. Suliban minden átlagosan ment,addig,ameddig Taylor férre nem hivott és meg nem fogta a kezem,ami kisebb szivrohamot okozott nekem. Aztán közölte velem,hogy fogalma sincs hogyan történt DE belémszeretett. Ő belémszeretett...és én csak..áááááááááááááááááááááááááááááááááááá. Nagyon elvörösödtem..nem tudtam mit mondani,igy hát beállt a kinos csönd,amit (szerencsémre) a csengő hangja zavart meg. Elköszöntem tőle,és gyorsan besiettem órára. Kicsit lelkiismeretfurdallásom volt,mert meg se szólaltam,igy irtam neki sms-t ,hogy énis igy irzek iránta. Nem irt vissza rá..és azóta se láttam !!!:(

2O11, Január 31.
Ma Taylor megkeresett és megbeszéltünk mindent,tudja,hogy szeretem..de nem kérdezte meg,mert a haverjai elrángatták. OH SHIT.!!! ezt nem hiszem el komolyan mondom :(((((

2O11. Február. 1O.
Jááááááááááááárunk ! Ohyeaaa ! Megkérdezte !!! Megkééérdeztee !! Nagyon nagyon nagyon boldog  vagyok. Végre végre ááááááá.

2O11.Február 14.
Valentinnap ! Vele voltam egész nap. Szerelmesek parkjába jártunk,meg vacsoráztunk és..még mindig nem hiszem el hogy Vele járok !!!!!

2O11. Augusztus 23.
Nem ment..Szakitottunk. Elkülönültünk egymástól..én már nem voltam fontos neki...és ez nagyon bánt. Emiatt rengeteget sirtam..de nem tudok mit tenni,én küzdöttem,de ő nem..:( Nem akarok összetörni..de az életem még darabokra hullott és érzem,hogy egyre jobban hiányzik és fáj,hoyg nem csókolhatom meg többet..mert ő már csak egy emlék. Egy nagyon szép emlék.

Ezzel a naplóbejegyzésemmel abba is hagytam a naplóvezetést. De jó kis sztori volt,és igen..még mindig nem felejtettem el. Azért még hiányzik. Egy kis könnycsepp jelent meg a szemem sarkán,de gyorsan le is töröltem..nem szabad sirnom,ő már a múlt, csak rossz visszagondolni rá. De nekem itt van Harry akvel hamarosan Hawaii-ra megyek !:)

Idilli pillanatomat az ajtó kopogása zavarta meg,és belépett anya.
- Bella,beszélnünk kell.-törölgette a könnyeit.
- Mi történt ?
- Be kell vallanom valamit..de kérlek ne haragudj meg ezért..nem akartam,hogy megtudd..de mostmár nem maradhat titok..