10.:)

Kedves ólvasóim :) Nagyon örülök,hogy ennyien olvastok.. Kisebb sokk ért,mikor benéztem ide reggel. :o. Nagyon köszönöööööm,hogy nézitek ezt a blogoot :)

Reggel kómás fejjel ébredtem meg. Harry mellettem feküdt az ágyban,én csak elmosolyodtam. Az órámra nétem 12 óra. Lassan és csendben kimásztam az ágyból és lementem a konyhába..SENKI...nappaliban..SENKI..végig néztem a szobákat SEHOL SENKI.
Hátjó... Visszamentem a konyhába és készitettem két csésze teát..egyet magamnaka másikat Harrynek.. Feltotyogtam a szobába..Harry a telefonját bámulta.
- Jóreggelt !-köszöntem neki.
- Nekedis. Jól aludtál ?
- Igen.-adtam oda neki a teát,majd megpusziltam.
- Köszönöm drága.-mondta,majd belekortyolt és utána megcsókolt.
- Anyáék eltűntek..senki sincs itthon.-mondtam.
- Óh..ez furcsa. De akkor legalább ketten lehetünk egy picit.-mondta,majd végig simitott arcomon.-úgy érzem..eltitkolsz előlem valamit.
- Mi ?Dehogyis..nem titkolok semmit.-mondtam.
- Biztos ?
- Igen. Nincs semmi titkom..
- Oké..de ugye azt tudod,hogy..én bármikor itt vagyok neked..bármilyen bajban,akármi történjék. És ugye tudodhogy mindennél jobban szeretlek ? Soha nem akarlak elvesziteni..te vagy a mindenem.
- De aranyos vagy.-mosolyogtam rá.-köszönöm,hogy elmondtad nekem ezeket..énis nagyon szeretlek.
Ezután megcsókoltuk egymást jóó hosszasan..és megölelt..éreztem ahogy dobog a szive..
- Nagyon dobog a szived.
- Csak érted dobog..senki másért.
Erre csak elmosolyodtam és mellkasára dőltem. Olyan aranyos..annyira szeretem. És most tényleg örülök,hogy őt választottam és nem Zaynt.
- El kell mondanom neked valamit.-tolt el gyengéden magától.
- Mit ?-kérdeztem meglepődve.
- Egy hét múlva Európai turnéra megyünk..4 hónapra.
- 4 hónap ? Nélküled ? És..miért nem mondtad meg hamarabb..?-kezdtek a könnyek hullani arcomon.
- Mert nem akartam,hogy ez legyen..nem akartam,hogy emiatt sirj.
- Hogy ne sirnák,mikor 4 hónapig nem láthatom azt akit szeretek.-elvettem egy zsebkendőt és kifújtam az orrom,majd letöröltem könnyeimet. Magához húzott és megpuszilta fejem búbját. Hirtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes. A kijelzőjén anya neve villogott.
- Haló ?
- Kicsim..azonnal gyertek a kórházba.
- Kórházba ? Miért mi történt ?-rémültem meg.
- Matthew haldoklik.-zokogott anya.
- Mivan ?
- Siessetek.-mondta,azzal le is rakta.

- Mi történt ?
- Matt..haldoklik..-sirtam el magam.
- De mi történt ?
- Nem tudom Harry,vigyél be a kórházba.
Amilyen gyorsan csak tudtunk elkészültünk,beültünk a kocsiba,majd elindultunk..az út alatt meg se szólaltam..Harry egy párszor rámnézett és mosolygott...de én csak sirtam..
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baja.
- Harry..mi az hogy ne lesz baja ? Haldoklik..Harry feltudod ezt fogni..meg fog halni.
Beértünk...én nagyon hamar mentem előre,majd megláttam anyáékat..sirtak...zokogtak..és én már ettől elszörnyedtem. Emily a falnak dőlve zokogott. Odamentem hozzá..megöleltem,és együtt sirtunk.
- Hol van ?
- Nemrég hozták ki a műtőböl..és aztmondták,kicsi az esély arra,hogy túléli..be lehet majd menni hozzá.
- Mi történt vele ?
- Eljött hozzám..és mikor vissza akartunk menni hozzátok..nekünk jött valaki a kocsival és én annyival megúsztam,hogy meghorzsoltam a vállam..de ő..
- Tejóég.-sápadt el az arcom.-nem lehet...ez nem történhet meg vele.
- Asszonyom..a fiatalember  felébredt..és jelenleg stabil az állapota..de még mindig életveszélyben van. Egy személy bemehet hozzá..majd fél óra után még egy.-mondta az orvos,majd távozott.
Ránéztem Emilyre aki csak bólintott egyet,majd bementem a kórterembe..és ami ott várt az rémisztő volt...
Csövek lógtak ki belőle..kezei rögzitve voltak..a feje be volt kötözve..a kötésen egy vérfolttal..elborzadtam..Ez az én kisöcsém..akit annyira szeretek.Leültem mellé,és megfogtam a kezét.
- Matt..mit tettek veled ?-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
- Ne aggódjatok értem.-mondta alig érthetően és nagyon halkan,meg nehezen.
- Ssht ! Most ne beszélj..ne eröltesd magad.
- Sze..szeret..-akarta ondani,de nem engedtem,hogy emiatt szenvedjen,hogy ki mondja azt a szót,amit szavak nélkül is megértek.
- Énis szeretlek téged Matt !-mondtam ki,majd a könnyeim záporesőként hullottak le arcomon.
Nem akarom elvesziteni az öcsémet..annyi szép emlékünk volt már együtt...annyira szeretem és tudom,hogy ha őt elveszitem..olyan,mintha egy jó nagy darabot téptek volna ki a szivemből..de miket is beszélek..? Nem fog meghalni,Matt életben marad és minden rendbe jön majd.  Eszembejut,az amikor együtt mentünk vidámparkba és mind a kisgyerekek.úgy ültünk fel a hullámvasútra,meg az óriáskerékre. Eszembejut,amikor anyáéknak meglepetés vacsorát főztünk..
Emlékszem,mikor szülinapi tortát sütöttünk anyának és minden csupa liszt volt körülöttünk... Az is eszembejut,mikor kicsikorunkba az udvaron játszadoztunk,vagy csupán az,amikor mesét olvastam neki este,hogy el tudjon aludni.. Hiányoznak a régi szép emlékeink ..de tudom,hogy nem vesznek el és még sok emlékünk lesz igy együtt...